GÁBOR GYÖRGY: A HALÁL KULTÚRÁJÁRÓL - RÖVID BARANGOLÁS KÖVÉR LÁSZLÓ TUDATTALANJÁBAN

NÉPSZAVA
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.09.02.

Kövér László a jó és a gonosz hatalom végső küzdelmét, az idők végezetének eljövetelét, a bekövetkező kataklizmatikus eseményeket vizionálva a minap látomásos, végítéletszerű tónusokkal festette le a gonosz erőket, a „halál kultúrájának” képviselőit, a beszéd hallgatóinak lelki füleiben tán még a walkürök lovaglásának széles ívű wagneri motívumait is felidézve. Azt a gyilkos erőt, amely – a szónok érvelésének menetében – a „nyugati javakat és a lelkünket egyaránt meg akarja kaparintani”, s amelynek titkos célja az ember elidegenítése a családtól, a hitbéli és nemzeti közösségétől. Kövér próféciájában a vizionált kozmikus katasztrófát az apokaliptikus forrásokból jól ismert képi világ felidézésével törekszik közelinek és elkerülhetetlennek érzékeltetni. A házelnök misztikus üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a „halál kultúrájának” háttérerői (nyilvánvalóan a sűrűn emlegetett, mindenkori „tudjukkik") fel akarják számolni a nemzetet és a nemzetállamot, s el akarják törölni a keresztény gyökereket, Jézus és Szent István király örökségét.

Kövér László, a Fidesz alapító tagja, 1990-től országgyűlési képviselő, 2010-től az Országgyűlés elnöke, korábban a megboldogult MSZMP tagja, a néhai MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató segédmunkatársa ismét és sokadszorra is beleesett ugyanabba a hibába – az egykori MSZMP vezetőihez és a mai Fidesz élcsapatának megannyi büszke tagjához hasonlóan –, hogy hajlamos úgy vélekedni:

ennyi betöltött rendkívül fontos funkció után ő valójában mindenhez ért, mindent tud, másoknál felkészültebben lát és érzékel mindent, még a jövőt is, egyszóval nála van a bölcsek köve.

Pedig nagyon nincs nála, így aztán hol kínossá, hol roppant mód nevetségessé válik, amikor minden természetes gátlástól megszabadulva, a legelemibb önreflexió teljes hiányában azokhoz a kérdésekhez is önfeledten hozzászól (és ezekből van a legtöbb), amelyekről amúgy halvány fogalma sincs.

Épp, amint tette ezt a fent idézett kiselőadásában.

De mindenekelőtt tisztázzuk: a „halál kultúrája” (cultura di morte) kifejezés felbukkan ugyan II. Szent János Pál pápánál, így például a 2003. február 11-én kelt, a betegek 11. világnapjára írt üzenetében, de a leggyakoribban hivatkozott Evangelium vitae kezdetű enciklikájában (1995. március 25.) nem ez a kifejezés szerepel, hanem a congiura contro la vita (élet elleni összeesküvés), s ugyanez a kifejezés jelenik meg a latin angol, német és francia stb. szövegekben is (coniurationem in vitam; conspiracy against life; Verschwörung gegen das Lebens; conjuration contre la vie), s mindennek jó oka van.

Ami a betegek világnapjára írt üzenetet és az Evangelium vitae kezdetű enciklika vonatkozó részét illeti, a két kifejezés egyértelműen ugyanarra utal, csakhogy valódi jelentésükben beláthatatlanul távol állnak mindattól, amilyen célból Kövér tudatosan igyekezett manipulálni a hallgatóságát, vagy amire tudatlan módon törekedett felhasználni az emlegetett fogalmakat. Éspedig, amint a 2003-as Üzenetben is a pápa egészen konkrétan az abortuszt, az eutanáziát, valamint a halálbüntetést hozta szóba, kapcsolódva a máshol is emlegetett népességszabályozás, a genetikai manipuláció vagy a droghasználat egyként elítélt gyakorlatához, hasonlóképp az Evangelium vitae-ben is teljesen egyértelműen azokat a „tudományos módszereket” és „rendszeresen programozott fenyegetéseket” hozta szóba a szöveg, és azokat a nemzetközi intézményeket, „melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére”, továbbá azokat a tömegtájékoztató eszközöket említette meg, amelyek az eutanázia alkalmazása mellett emelnek szót...