Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.09.29.
Holnap, szombaton tartják a szlovákiai parlamenti választást. A Politico amerikai portál európai kiadásában Matthew Karnitschnig vitába száll azzal a nézettel, hogy ez az esemény különösebb fontossággal bírna Európa szempontjából. A fő esélyes Robert Fico oroszpárti retorikája ugyan megkongatta a vészharangokat, de ez szerinte sok hűhó semmiért.
A szerző nem holmi nyegle fölényességgel löki oda az olvasó elé ezt a lekicsinylő véleményét, hanem egészen alapos elemzés nyomán jut erre a következtetésre. Mint írja, Ficót 2018-ban a népharag kényszerítette lemondásra a miniszterelnöki tisztségről, és most újra itt van, hogy bosszút álljon. A Smer, vagyis Irány – Demokrácia elnevezésű baloldali populista párt vezetője mintegy 20 százalékkal vezeti a mezőnyt a közvélemény-kutatások szerint, ami enyhe többséget jelent a liberális irányzatú Progresszív Szlovákia tömörüléssel szemben.
Az 59 éves exkommunista szociáldemokratává fazonírozta át magát a vasfüggöny lehullása után. Az elmúlt hónapokban a nyugati fővárosokban sorra megszólalt a vészcsengő annak nyomán, hogy Fico, saját győzelme esetére kilátásba helyezte országa részéről Ukrajna katonai támogatásának a leállítását, és azt is, hogy meg fogja gátolni Kijev NATO-felvételét. Vlagyimir Putyin állításait is szajkózza arról, hogy a Kreml valójában ukrán nácik és fasiszták ellen harcol.
Egyes brüsszeli elemzőket – írja Karnitschnig – az zavarja, hogy a Fico a jelek szerint vért kíván. Az a felháborodás távolította el őt a hatalomból, amit Ján Kuciak oknyomozó újságíró és barátnője, Martina Kušnírová gengsztermódszerű meggyilkolása váltott ki. Halála előtt Kuciak olyan korrupciós ügyeknek járt utána, amelyek érintették Fico pártját és a miniszterelnök környezetét.
Az élesnyelvű Fico azonban – folytatódik a cikk – két kormányfői periódusa alatt, vagyis 2006 és 2010, valamint 2012 és 2018 között gyakorlatias szereplőnek bizonyult mind az európai, mind a transzatlanti színpadon, és nem kérdőjelezte meg országa európai uniós, illetve NATO-kötelezettségeit. Újkeletű oroszbarátsága olyan országban vált ki rezonanciát, amelyet – azon túl, hogy sokan még a szovjet időkben szocializálódtak – folyamatosan bombáz az internetes térben a kéngőzös moszkvai propaganda. A szlovákiai lakosság több mint fele a Nyugatot tartja felelősnek a háborúért, és az ország NATO-tagságát csak 58 százalék támogatja.
A Politico szerzője – miután egyet nem értően idézi John Kampfnert, a New Statesman volt szerkesztőjét, aki szerint Szlovákia sokkal inkább számít, mint amennyire azt Európa felfogja -, kifejti azt az álláspontját, hogy Szlovákia mindig is háttérbe szorítottan létezett, előbb a Habsburg birodalomban, aztán Csehszlovákiában. Karnitschnig megfogalmazása szerint az országban a „kisemberjelenség” folyamatosan táplálta a külső erőkkel szembeni bizalmatlanságot, legyen szó akár az osztrákokról, csehekről, lengyelekről, magyarokról vagy amerikaiakról.
A kétezres évek elején „tátrai tigrisként” emlegetett Szlovákia egy főre jutó GDP-je az euróövezet sereghajtói közé tartozik, és idén várhatólag 7 százalék lesz a költségvetési hiány. Fico gazdasági fordulatot és több szociális kiadást ígér, ami az EU pénzügyi támogatása nélkül lehetetlen. A fősodortól való bármilyen elmozdulás kiváltaná a befektetők ellenlépéseit, és növelné a hitelfelvételek költségét. Mivel az ország az euróövezet tagja, vezetői nem fordulhatnak segítségért a nemzeti bankhoz. Arra az aggodalomra válaszul, hogy Fico Orbán felé hajlik, és követheti az ő illiberális politikáját, a Politico elemzője felhívja a figyelmet arra, hogy a Fidesz abszolút többséggel kormányoz, a Smer pedig örülhet, ha eléri a 20 százalékot.
Ahhoz, hogy koalíciót hozhasson létre, össze kellene terelnie a szélsőségesen oroszbarát pártokat, és egykori szövetségeséből lett végzetét, Peter Pellegrinit, aki 2018-ban őt követte a miniszterelnöki székben, majd saját pártot alapított. Ebből a konstellációból Matthew Karnitschnig szerint az következik, hogy az elmúlt öt évben öt kormányfőt elfogyasztó Szlovákiában a politika ingatag marad – miközben pedig a lakosság, különösen a fiatalság makacsul kitart az Európa-pártiság mellett. Ráadásul – hangoztatja az elemző – arra is van esély, hogy Fico nem nyeri meg a mostani választást.
Osztrák lap a német, német lap az osztrák migrációügyről
Végül nézzünk röviden migrációs témában egy osztrák lapot a németekről és egy német lapot az osztrákokról.
A bécsi Der Standard azt jelenti Brüsszelből, hogy most már a németek is elfogadják a menekültügyi válságkezelés mikéntjére vonatkozó legutóbbi javaslatot, amit a soros spanyol elnökség terjesztett elő, és így már biztosított a szükséges minősített többség. A viták egyebek közt arról folynak, mi minősüljön olyan válsághelyzetnek, amikor a hirtelen megnövekvő számban érkező olyan menedékkérőket, akik viszonylag biztonságos országokon át jöttek, őrizetszerű körülmények között lehet hosszabb ideig tartani. A cikk szerint Nancy Faeser német belügyminisztert azt mondta, hogy a magyarok és a lengyelek nem csatlakoztak a kompromisszumos javaslattal egyetértőkhöz.
A Die Welt című német lap eközben arról adott hírt, hogy Ausztriában a jövőben a menedékkérőket ügyük elbírálásának idejére közhasznú munkára akarják kötelezni, és aki erre nem hajlandó, az nem részesülhet majd az alapellátásokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.