Szerző: BÁNÁTI ANNA
2023.09.01.
Forbes.hu: Pénteken a tanévnyitó apropóján újabb tüntetést hívott össze az Egységes Diákfront. Milyen szemmel szokta figyelni ezeket a tüntetéseket egy oktatáskutató?
Radó Péter: Nem nagyon szoktam nézni, hogy hányan vesznek rajtuk részt. Azt gondolom, hogy ezeknek a tüntetéseknek nem az a funkciója, hogy nagy tömegeket mozgósítsanak. Tudjuk 2016 óta, hogy különösebb hatást nem gyakorol, ha 40–50 ezer ember kint áll a Kossuth téren az esőben.
Azt szoktam nézni, hogy mennyire sikerül „meghekkelnie” a rendszert egy demonstrációnak. Az egyes számú szempont az, hogy milyen erős a médiavisszhang. Ha erős, és csak kétszázan vannak kint, az ütősebb, mint ha kétezren vannak, de a hír eltűnik a médiában. A másik szempontom az, hogy történik-e bármi olyasmi, amire a kormányzatnak kommunikációs választ kell adnia. Ebben a rendszerben nem létezik oktatás- és szakmapolitika, tehát nem várható, hogy bármilyen tüntetésre közpolitikai választ adna a kormányzat. Ha mégis úgy érzik, hogy reagálniuk kell, azt már vehetjük úgy, hogy egy „hack” a rendszeren.
Érdemes a tüntetéseket folytatni?
Mindenképpen érdemes. Nem azért, mert ezek a tüntetések elérnek bármit is. Egy autokratikus rendszerben olyan nincsen, hogy valakik követelnek valamit, és azt a kormány kompromisszummal vagy akár kompromisszum nélkül teljesíti. A legtöbb követelést nem is áll módjukban teljesíteni, mert ehhez politikai fordulatra lenne szükség – egy kicsit helyre kéne állítani a demokráciát, kicsit helyre kéne állítani a jogállamot. Ezt szerintem ne várjuk a diákok és pedagógusok tüntetésétől.
De ez nem jelenti azt, hogy nincsen értelme.
"Valószínűleg nincs ma Magyarországon olyan ember, hacsak nincs begombázva, aki azt gondolná, hogy az, ami az oktatási szektorban történik, egy sikertörténet".
Abból a szempontból borzasztóan instrumentálisak ezek a tüntetések (és az ellenállás különböző formái), hogy folyamatosan napirenden tartják a problémát.
Emellett egy korlátozott nyilvánosságot teremtenek az oktatásban lévő problémák számára. Ez azért borzasztóan fontos, mert maguk az oktatás szereplői is a médiából értesülnek arról, hogy mi zajlik a közoktatásban. Belső nyilvánossága a szakmának nincsen, teljesen elhalt, mert megszűntek azok az intézmények, amik ezt biztosíthatták volna. Az, hogy van egy kicsi, független nyilvánosság, ami napirenden tartja a problémát, azt jelenti, hogy valamifajta belső, szakmai nyilvánosság is működik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.