Szerző: POLYÁK-PÁSZTOR DIÁNA
2023.09.07.
A mesterséges intelligenciáról (MI) és annak az oktatásban való felhasználásáról újabban rengeteg szó esik. Az MI különböző formái persze régóta jelen vannak hétköznapi életünkben – az újdonság erejét most az a momentum kölcsönözte ennek a gyűjtőfogalomnak, amikor egy kétségkívül izgalmas nyelvi modell ChatGPT néven emlegetett verzióját elérhetővé tették az átlagember számára is. A mesterséges intelligenciával kapcsolatos diskurzusok aztán összeakadtak az oktatás válságáról folytatott szakmai és laikus párbeszéddel, egyes narratívák pedig egészen odáig merészkednek, hogy a pedagógust leváltó, tökéletes tanulássegítő eszközként jelenítik meg az MI-t. Vonzó lehetőség ez egy olyan korban, s különösen egy olyan országban, ahol a közoktatás széthullása már azok számára is egyértelmű, akik azt nem belülről nézik végig.
Greskovits György, a Milestone Intézet és Weisz Ágoston, az Alphacademy alapítója a Válasz Online podcastjának, a HetiVálasznak egy gondolatébresztő epizódjában ismertették saját tehetséggondozási paradigmáikat és azokat a vízióikat, amelyeket a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepe kapcsán kialakítottak. Pedagógusként nem bonyolódnék a technikai háttérrel és az algoritmusok működésével kapcsolatban hosszabb eszmefuttatásokba, ám az említett interjút meghallgatva úgy vélem, ideje lépéseket tenni olyan kompromisszum felé, amely a jelenleg az állami szférában oktató-nevelő munkát végző szakemberek mindennapi tapasztalatait és a gyerekek fejlődéspszichológiai sajátosságait ugyanúgy figyelembe veszi, mint az MI által fémjelzett, ki tudja, hányadik ipari forradalom és ehhez idomuló társadalmi valóság igényeit.
Szükség lesz az MI diadala után tanárokra?
A mesterséges intelligenciát az oktatással összefüggésben vizsgáló véleményproduktumokban visszatérő motívum a pedagógust kiváltó mesterséges intelligencia jelenleg már egyáltalán nem science fictionbe illő, hanem nagyon is küszöbön álló lehetőségének képe. Ezt az MI-manifesztációt általában úgy vázolják, mint egyfajta személyes segédet, aki képes felmérni a gyerek aktuális képességeit, igényeit, és ebből kiindulva egyéni tanulási tervet állít össze a számára. A diák, aki az így létrehozott, személyre szabott útra lép, messzebbre juthat, mint bármilyen iskolában, amelyet a hagyományos intézményrendszer felkínálhat számára. A mesterséges intelligencia amellett, hogy bármilyen emberi lénynél magasabb szinten képes differenciálni, azonnal visszajelzést ad, nem panaszkodik, hogy milyen sok dolgozatot kell kijavítania, nem hibázik, nem fárad el, sőt, kávét és fizetést sem kér. Azaz tökéletes pedagógus.
Pontosabban: tökéletes pedagógus olyan iskolakoncepció felől nézve, ahol az intézmény egyetlen célja a piacképes tudás és képességek közvetítése és fejlesztése. Az oktatási intézmények feladata azonban ennél jóval összetettebb. Az óvodák és a különböző szintű iskolák a szocializáció, a társadalmi lénnyé válás olyan színterei, melyeket aligha pótolhatnak a mesterséges intelligencia alapjain nyugvó felületek. A közösségekbe kerülő gyerekek, fiatal felnőttek ezeken a helyeken indirekt, esetleges módon ismerik meg az őket körülvevő társadalmi realitás működésmódjait, valamint elsajátítják a túléléssel kapcsolatos stratégiákat. Az óvoda, az iskola olyan minitársadalmak, olyan élő szövetek, melyekkel az embernek együtt kell lüktetnie ahhoz, hogy később képes legyen adaptálódni egy nemzet, egy kontinens, vagy akár a globális világ még összetettebb rendszereihez, dinamikáihoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.