ÁBRÁNDOK A SZABADSÁGRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: GADÓ GÁBOR
2023.09.22.

...Nádas Péter szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt tette közzé az ÉS hasábjain Ami mellette szól, s ami ellene című, máig aktuális esszéjét. (Lásd az Élet és Irodalom LVII. évfolyamának 37. számát, 2013. szeptember 13. Utóbb az írás megjelent válogatott esszéinek I. kötetében is: Leni sír, Jelenkor Kiadó, 2019, 437–452. o.) Jó gondolat volt a szerkesztőségtől, hogy Facebook-oldalán most újra elérhetővé tette a szerző demokráciáról szóló tanulmányát. Az író ebben a munkájában vetette papírra azt a vakmerő állítását, hogy „[a] politikai szabadságnak sincsenek mértékei és fokozatai, vagy van politikai szabadság, vagy nincs”. Az „élet”, vagy, nagyképűbben fogalmazva, a „történelem” azonban igenis különbséget tesz a szabadsághiány eltérő szintjei között. A működő demokráciákban, ahogy azt Nádas szemléletesen megjegyzi: „(...) ez idáig nem sikerült az emberállat adottságait megváltoztatni, s még mindig minden földi ember nagyobb fizetséget remél, mint amennyiért megdolgozott, többet akar nyerni, mint amennyit befektetett...” De még az önzés és nyereségvágy tömeges jelenvalósága sem engedi meg azt, hogy a jogrend a lopást és a csalást, valamint a hatásköri abúzusokat a dicséretes tettek közé sorolja. Amíg a demokrácia megőrzi épségét, tartózkodnia kell az olyan hazugságtól, hogy ami „magasból nézvést” közönséges rablótámadásnak látszik, az közelebbről nem más, mint elszánt küzdelem a közjó előmozdítására.

Ettől érdemben eltér a politikai szabadság kimondottan „veszélyeztetettnek” tekinthető kategóriája, mikor is például a Kúria – a jogszabályok betűje és szelleme ellenében – rendben lévőnek találja, ha egy roma kisfiú nem iratkozhat át olyan általános iskolába, ahová nem csak cigány gyerekek járnak. Az ügyben végül a strasbourgi bíróság tett igazságot. (Lásd erről: hvg.hu.) A leépülő politikai szabadság következő fokozatához érve azt látjuk, hogy nem pusztán a jog alkalmazói engednek az elvárásoknak: a tettestárs törvényhozó az, aki a bűnöket „kodifikálja”, eltussolja. A jogállam korlátozása ennélfogva nem jár együtt szabályszegéssel. Ha például az állam az Alaptörvényben tiltja meg a hajléktalanoknak „az életvitelszerű közterületen tartózkodást” (lásd az Alaptörvény XXII. cikkének (3) bekezdését), ez az alkotmányozói aktus leveszi a felelősséget a parancsteljesítő rendőrök, közterület-felügyelők válláról. És még mindig nem értünk a gödör legmélyére: ahol is, mint egy „politikai pokolban”, a hatalom üldözni kezdi azokat, akik a jogfosztó törvények ellen lázadni mernek. Nem vitás persze, hogy a szabadság maradékának fölszámolásakor is különbség van aközött, hogy a despota munkatáborba küldi, megmérgezteti vagy pénzbüntetés fizetésére kötelezi-e azokat, akik nem bírnak magukkal... 

ITT OLVASHATÓ 

ÉLET ÉS IRODALOM 2023/38. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE 

ÉS : Nádas Péter - Ami mellette szól, s ami ellene

NÁDAS PÉTER FACEBOOK OLDALA