Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.09.15.
Ha valakinek szükségleteiben hiánya van, és más azt kielégíti, megoldja, akkor az erősödik meg, hogy “majd megoldja más, hiszen én nem tudom, nincs lehetőségem, nem értek hozzá, én áldozat vagyok”, stb. És az illető, ahelyett, hogy felmérné a saját erőforrásait, lehetőségeit, elvárja a segítséget, és az energiáját arra fordítja, hogy kérjen,újra és újra, elérje a potenciális segítségadókat, ebben az internet szélesre tárta a kaput.
Az Igazgyöngyben évek hosszú sora ment el azzal, hogy közösen, velük, kialakítsuk a fejlesztő segítségnyújtás rendszerét. Kegyelmi pillanat volt számomra, mikor az elején ők maguk jelezték, hogy nem igazságos az adományozásunk, mert sokan becsapnak minket, eladják amit kapnak, aztán újra kérnek, stb. Nagyszerű kapaszkodó volt, mikor ők maguk kimondták, “nem jár” a segítség, annak kell adni, aki maga is próbálkozik a problémái megoldásán. Innen indult el a közösségfejlesztésbe ágyazott adományozás, kríziskezelés is, amit mindig rugalmasan alakítunk, megbeszélünk velük, és persze kínáljuk a lehetőségeket is arra, hogy kapcsolódhassanak az előrelépés egyelőre általunk menedzselt útjaiba.
Mert az akarat is elveszett valahol a túlélési stratégiákban, legalábbis az az akarat, ami az inklúzió irányába mutat. Ezt fel kell építeni, ezek lennének azok a kompetenciák, melyek tudásokból, készségekből, személyiségjegyekből, szociális komponensekből, motiváltságból és attitűdből állnak. De a tudások hiányosak, az iskolarendszer képtelen kezelni ma a társadalmi leszakadást, a készségek fejlesztése is elmarad, a motivációt leginkább a fogyasztói világ szabályozza, a szociális készségek alacsony szintűek, és az attitűd… nos, ez a legbonyolultabb, mindent átszövő elem, ami többnyire ellenünk dolgozik. Egyedül a személyiségjegyek azok, amit félretehetünk talán, de az összes többin folyamatosan dolgozni kell, a változásért.
Dolgozni kell a gyerekekkel az iskolában, de a felnőttekkel is, mert e nélkül a gyerekekre irányuló hatások leamortizálódnak. Fontos, hogy mindezt közösségben tegyük, mert a közösségi szabályok szerinti működés ad erőt ehhez az egészhez.
A szépen kialakított, igazságosnak elfogadott adományozási rendszerünkben tulajdonképpen indirekt eszközökkel ösztönözzük a hozzánk kapcsolódókat arra, hogy képesek legyenek új dolgokra, higgyenek magukban, keressék a lehetőségeket. Mondhatjuk úgy is, hogy mi az elmozdulást támogatjuk. Vagyis, aki nem mozdul, azt nem. És azt, aki igen, azt is csak annyival, ami éppen kell, amiben gyors visszacsatolást kaphat. Vannak pl. “megosztott” támogatások, amihez az illetőnek is hozzá kell tennie, hogy a helyzet megoldódjon. Sokféle megoldási utat dolgoztunk már ki…rengeteg próbálkozás van a mára sikeresnek mondható utak között.
Logikus, egyszerű, és a legtöbb területen alkalmazható is ez így. De nem mindenhol. Vannak, amikor nem szabunk feltételeket. Pl. a gyerekgyógyszerek esetében. Mert nem büntethető egy gyerek az egészségének kockáztatásával azért, mert mondjuk a szülei pénzügyi tudatossága nem megfelelő.
Régóta segítjük ezen a területen a családokat. A probléma megértése annak idején sokkoló volt, egyszerűen felismerhető mintázata volt a kórházba kerülésnek, mert a hónap végén nagyon gyakran nem tudták kiváltani a gyógyszert a beteg gyereknek a tartalék nélküli családok. Amikor elkezdtük kiváltani az orvos által felírt lázcsillapítót és antibiotikumot, szignifikánsan csökkent a kórházba kerülők száma, hogy a megfelelően kezelt betegségek egyéb élettani hatásáról ne is beszéljek.
Aztán lassan bővült a rajtunk keresztül kiváltott gyógyszerek köre, és ahogy lenni szokott, újabb és újabb felismerések jöttek, mert a túlélésben szocializálódott minták itt is próbára tettek és tesznek minket. A gyógyszerkiváltás mellé bejött az edukálás is, mert láttuk, hogy nagyon sok esetben nem megfelelően használják a gyógyszereket. Mindenféle volt, összeöntött szirup, lenyugtatónak használt Nurofen, nem rendeltetés szerűen használt ecsetelő….
Próbáltuk korlátozni a Nurofen-felhasználást, ebben viszont folyamatos együttműködés kellett a védőnővel, háziorvossal. De az egészségügyi ellátás hézagaiban itt megtalálni az optimális pontot, nagy kihívás. Egyszerűen működtethetetlen a folyamatos felügyelete ennek az egésznek a mai rendszerben. Az pedig, hogy ebben hogyan épülhet egy megfelelő bizalom az egészségügyi rendszer iránt, nos, ez ma különösen nagy kihívás.
Aztán bejött az, hogy felíratták a gyerek nevére a felnőtt gyógyszereket is, mert azokat nem váltjuk ki ingyen. Nagyon sokszor kerestük a védőnőt, hogy lecsekkoljuk az Algopyrin, Canesten tényleg a gyereknek kell? Talán mostanra lezártuk ezt a kiskaput…
És ott vannak azok a problémák, melyek a higiénia hiányához köthetők. A rühességet kezelő kenőcs meglehetősen drága, ez fertőz is, minden nyáron visszatér, és gyerekenként 6800 +1500 Ft. Túl sokat költünk rá, harcolunk velük, hogy ne menjenek egymáshoz, ha fertőzött a gyerek, de csak mennek, és sokszor szélmalomharc a megfelelő higiénia megteremtése is. Aki messziről nézi, annak logikus a lépés: nem kell kiváltani. De akkor még tovább fertőz, és ki tudja, mi lesz a folytatás? Most már az idénre remélhetőleg vége, és ezután próbáljuk ezekben az esetekben egyéni hozzájárulással megoldani, de így is nagy kihívás. Mert ha nincs pénzük, nem váltják ki. A gyerek meg szenved.
Nagy szerencse, hogy a patikákkal jó partneri viszonyban dolgozunk. Nyilván patika csak a városokban van, ezért is fontos segítségnyújtás ez is, hogy mi kiváltjuk és kivisszük a gyógyszert a patika nélküli faluba, hiszen nem kell beutazni érte. A felhőben működtetett receptfelírási rendszer sokat segített…. nem kallódnak el a receptek, elég egy telefon, és már tudjuk is ütemezni a munkánkba. Van, hogy segítenek a patikusok abban is, ha van olcsóbb készítmény valamelyik gyógyszerből. Ilyenkor újabb telefon, kérés az orvos felé, hogy azt írja fel, mert nyilván szeretnénk az adományokat a lehető legtakarékosabban és a leghatékonyabban felhasználni.
Szabályozni kellett azt is, hogy meddig fogadunk gyógyszer-kéréseket, mert a munkánk nem csupán ebből áll, a napok tervezhetősége nagyon fontos, és ezzel is próbáljuk az előre-gondolkodás képességét kialakítani. És, hát az is előfordult már, hogy jött a kérés, mi kiváltottuk, majd napokig nem jött fel a gyógyszerért senki az irodánkba. Helyébe pedig a kis falun belül nem viszünk senkinek semmit, azt mindenki meg tudja oldani, hogy feljöjjön érte. Ilyenkor újabb szabályismertetés, megértetés, és jelzés, hogy nem fogunk így segíteni ezután. Legutóbb egy befulladás elleni kúp biztosítása volt nagy kihívás…szerencsére ez eddig még senkinél nem kellett, most pedig sikerült megoldani.
Szóval, most újra átgyúrtuk megint az egész szabályzatot, és a tegnapi közösségi foglalkozáson megvitattuk. Fontos, hogy a közösség elfogadja, magáévá tegye, és értse, mit, miért teszünk bele, ha javaslata van bárkinek, azt is beszéljük át, együtt. Mert az egészségtudatosság kialakítása sem egy önmagában álló terület. Összefügg azokkal a kompetenciákkal, amelyekről fentebb írtam, és amelyek hatással vannak az élet minden területére.
Ebből is látszik, mennyire komplex ez az egész. A változáshoz kell a bepótlás, a segítségnyújtás, az edukálás, és az együttműködés is azokkal a partnerekkel, akik ilyen szinten nem tudnak részese lenni ennek az egésznek. Mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne egy olyan rendszert működtetni, amiben így kezelik a problémákat? A mai rendszer csak növeli a szakadékot. A lyukak, hézagok világosan látszanak…. A prevenció pedig így alakulhatna ki. Nem véletlen, hogy ma ezt nem látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.