TALÁN SOSEM LESZ UKRÁN ÁTTÖRÉS, DE ETTŐL MÉG GYŐZHETNEK

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2023.08.14.

Miközben a nyugati sajtó és a közvélemény még mindig a nagy áttörést várja, az ukrán hadsereg közleményei gyakran ehhez hasonló mondatokat tartalmaznak: „csapataink előrenyomultak 500 métert, és beásták magukat az újonnan megszerzett területen”.

Ha egy időutazó első világháborús tábornok megjelenne most az ukrán frontokon, nem becsülné le az 500 métert, és általában véve valószínűleg jól kiismerné magát a jelenlegi viszonyok között. El kellene neki mondani, hogy mi az a taposóakna, de gyorsan megértené, hogyan illeszkedik bele a védelmi rendszerbe. Rácsodálkozna a drónokra, de hamarosan nyugtázná, hogy ez a felderítő hőlégballonok és repülők sokkal jobb változata, ami hihetetlenül gyors reakcióidejű tüzérségi csapást tesz lehetővé.

Ha ez a tábornok nem csak a világháború első évében szolgált, csóválná a fejét az áttöréssel kapcsolatos türelmetlenségen, és valami egészen mást javasolna, különösen, ha francia. A világháborúban ugyanis ők másoknál előbb mérték fel, hogy reálisan milyen célokat lehet elérni rövid távon, és milyen eszközökkel.

Ebből született meg – mások mellett leginkább Ferdinand Foch tábornok* írásai nyomán – a tudományos vagy módszeres jelzővel illetett* (erről bővebben a csillagra kattintva lehet olvasni) harcászati-hadászati elmélet, amely a lövészárok-hadviselés tapasztalatai alapján leszámolt a háborút eldöntő mélységi áttörés lehetőségével, ehelyett az adott körülmények között reálisan és vállalható veszteségekkel kivitelezett kisebb támadások sorozatával kívánta megtörni az ellenséget. Ezzel nem azért érdemes most foglalkozni, mintha egy az egyben ezeket az elveket követnék az ukránok, hanem azért, mert segít megérteni, hogy mire törekedhetnek azt követően, hogy az áttörési kísérleteik nem sikerültek a beásott orosz védelemmel szemben az ország déli részén...

ITT OLVASHATÓ