SZELE TAMÁS: AMIT A RUSZOFÓBIÁRÓL TUDNI AKARTÁL…

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2023.08.09.

Ma kényes témához nyúlok, és nem is lesz rövid az elemzés, de muszáj foglalkozni a kérdéssel: a ruszofóbiáról lesz szó. Ez a gyakran emlegetett fogalom az orosz nacionalizmus Jolly Jokere vagy svájci bicskája: mindenre alkalmas, ha az orosz politikus kifogy az érvekből, csak előrántja, megsuhogtatja, mint Luke Skywalker a fénykardot, és már kint is van a pácból, legalábbis a saját szempontjai szerint.

Minden rosszat, kellemetlent a ruszofóbiára lehet fogni, olyan ez Putyinnak és csapatának, mint Soros Orbán Viktornak (bár Putyin is szokott sorosozni), tehát lássuk akkor, mit is jelent ez a szó?

Azt az elvet jelöli, amely szerint az etnikai szempontból orosz, felekezeti szempontból pravoszláv emberek Isten kifürkészhetetlen akaratából jobbak, erősebbek, okosabbak, különbek, mint bárki más emberfia, ám épp emiatt a többi nemzetek (mostanság főként az angolszászok) összefogtak ellenük és ártanak nekik, ahol csak tudnak, sőt, az oroszok teljes kiirtása a végső céljuk.

Mondanom sem kell, ez ostobaság, de az egyszerűbb lelkek között van közönsége.

Akkor is, ha alapvetően fasiszta ideológiáról van szó, amit azzal szoktak cáfolni, hogy „aki orosz, nem lehet fasiszta” – dehogynem lehet, maximum nem a német, hanem az orosz felsőbbrendűséget hirdeti. Közeli rokona a „ruszofóbia” szó a nálunk használatos „magyarellenes” kifejezésnek, és a mögöttük álló ideológia is szinte tökéletesen azonos. A magyar „nemzeti radikális” szintén azt állítja, hogy a miénk a legkülönb, legrégibb, legtehetségesebb, legmindenebb nép, csak épp akadályozzák, bántják a tudjukkik, akik nemzeti nagyléte ellen törnek fenekedve. De ugyanígy beszélt Hitler is a németekről, Mussolini az olaszokról, és Hirohito csak azért nem mondta ezt a japánoknak, mert nem volt szüksége rá, engedelmeskedtek neki anélkül is (és ebben a tételben egyébként is biztosak voltak már előbb, saját maguktól).

Szóval, a „ruszofóbia” a „magyarellenesség” párja, összeesküvés-elmélet mindkettő, legalábbis politikai formájukban. Olyan van, hogy valaki nem szereti az orosz nyelvet, konyhát vagy kultúrát – sokat veszít vele! – és ezt el is mondja, de ez még nem ruszofóbia. Olyan is van, például az én esetemben, hogy magukat az oroszokat nagyon kedvelem, minden kultúrájukkal együtt, csak a politikusaikat nem állhatom – ez sem ruszofóbia, mert akkor oroszgyűlölő lenne minden orosz ellenzéki is. Nem lehet persze azt mondani, hogy ne lehetnének a világban itt-ott valódi oroszgyűlölők is, de azok épp ugyanolyan sült bolondok, mint az orosz nacionalisták, csak fordítva.

Igazából épeszű ember nem is képes egész népeket gyűlölni, ez abszurdum volna.

Az Állami Duma mégis törvényt készül hozni – és ha készül rá, meg is hozza, ismerjük már őket – a „ruszofóbia” ellen. Jogukban áll törvényt hozni nekik akár a hétfejű sárkányok ellen is, de lássuk, hogyan ír erről az egész helyzetről Mimi Reitz, a Freedom House európai/eurázsiai programjának vezető munkatársa a The Riddle hasábjain.

Az orosz igazságügyi minisztérium tagjai jelenleg egy olyan törvénytervezetet dolgoznak ki, amely jogi definíciót ad a „ruszofóbiának”. Míg a kifejezés egy személy orosz nemzetisége miatt történő negatív bánásmódra utal, az autoriter orosz rezsim a ruszofóbia fogalmát széleskörű propagandasémájának részeként használja, hogy igazolja az Ukrajna ellen indított, indokolatlan háborúját, ezzel viszont az orosz identitást egyetlen fogalomra korlátozza, és megsemmisíti annak pluralitását, hogy mit jelent orosznak lenni.

Bár a törvényt valószínűleg nehéz lesz végrehajtani az orosz határokon túl, hiszen olyan törvény, amely meghatározza, hogy mit jelent oroszellenesnek lenni, és azt is körkörösen meghatározza, hogy mit jelent orosznak lenni, a kormánytisztviselők által kurtított, nagyrészt etnikai és felekezeti alapú identitásvonalak mentén, a hatóságok fegyverként használhatják fel az elnyomás kiterjesztésére a különböző, számukra nem konform oroszokkal szemben.

Több mint 120 etnikai csoport él Oroszország határain belül; hogyan férnek bele a különböző etnikai, vallási és kulturális hátterű emberek a rezsim monolitikus elképzelésébe arról, hogy mit jelent orosznak lenni?

Tekintettel arra, hogy a kifejezés egyre inkább a Kreml diskurzusának középpontjába kerül, fontos megvizsgálni a „ruszofóbia” fogalmának történelmi eredetét, azt, hogy a rezsim hogyan használja és torzítja a jelentését, és mit jelenthet a folyamatos fejlődése a 21. századi Oroszország és az orosznak vallók számára...

ITT OLVASHATÓ