Riporter: SZÉNÁSI SÁNDOR
2023.08.09.
Idén 21 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik fizetős képzésen kezdhetik meg egyetemi tanulmányaikat – számolt be a felvi.hu adatai alapján a Népszava.
Azt, hogy ez sok vagy kevés, milyen lenne az ideális arány, nem lehet egy egyszerű számmal megválaszolni. Azokból a kutatásokból, amelyek a felsőoktatás költségmegosztását vizsgálták a különböző országokban, az derült ki, hogy eléggé eltérő arányok, eltérő modellek léteznek – mondta Polónyi István oktatáskutató a Reggeli gyorsban. Ami biztos: Magyarországon az elmúlt 10 évben – amióta bejelentették, hogy a cél a pénzügyileg "önfenntartó felsőoktatás" – nemzetközi összehasonlításban nagyobb a költségtérítéses képzésen résztvevő hallgatók aránya, mint korábban. Ezen belül azonban nagy ingadozások voltak, 2012-ben majdnem 36 százalék fizetett a tanulmányaiért, ez az arány 2020-ra 18 százalékra csökkent, azóta pedig újra emelkedik.
Az, hogy mennyien járnak végül önköltséges képzésre felvételipolitika kérdése is: vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak, hogy kifizessék a felsőoktatási tanulmányaikat és vannak olyanok, akik számára ez teljesen esélytelen – hangsúlyozta Polónyi.
Az, hogy a diákok mekkora részét érinti rosszul – vagy akár lehetetleníti el a továbbtanulását – egy-egy az anyagi vonzatokat érintő politikai intézkedés jól lemérhető abból, hogy milyen anomáliákat látunk a felvételi statisztikákban – magyarázta a kutató. Amikor 2013-ban megemelték a költségtérítések mértékét kapásból 20 százalékkal esett vissza a felsőoktatásba jelentkezők száma. Ez történt akkor is, amikor megemelték az emeltszintű érettségi vizsga díját (azok számára, akik újraérettségiznének). Azt látjuk, hogy a diákok 20-30 százalékát nagyon érzékenyen érintik ezek a változtatások, annyira, hogy el is riasztják őket a jelentkezéstől – mondta a kutató.
A felsőoktatás legalább a rendszerváltás óta küzd azzal, hogy nagyon nehezen jutnak be hátrányos helyzetekből érkező tanulók. Az állami ösztöndíjas helyekre sok esetben olyanok jutnak be, akik persze tehetségesek, de eleve az elitből érkeznek és vannak köztük, akik megengedhetnék maguknak, hogy fizessenek a képzésükért. Ezzel szemben a hátrányos helyzetű régiókból érkezők sokszor csak költségtérítéses helyekre nyernek felvételt.
Polónyi szerint eleve igazságtalan rendszer alakult ki, nemcsak a felvételiben, hanem a felsőoktatási rendszeren belül is: a teljesítményt jutalmazó tanulmányi ösztöndíjak mindig magasabb összegűek a szociális ösztöndíjaknál. Pedig a jó teljesítményt számos körülmény segítheti, például ha valakinek nem kell munkát vállalnia a tanulás mellett. A hátrányos helyzetű hallgatókra legtöbbször olyan anyagi terheket ró az oktatásban való részvételük, hogy általában dolgoznak. Gyakran érkeznek vidékről, ami azt jelenti, hogy elszigeteltebbek, kevésbé van jelen körülöttük szociális háló. Ezek az elemek pedig a lemorzsolódás legfőbb kockázati tényezői – magyarázta az oktatáskutató.
Persze az sem lenne szerencsés, ha a felvételi rendszerben a szociális helyzet lenne a döntő szempont, Polónyi szerint elsősorban a motivált gyerekek megtalálása kell legyen a cél. Javíthatna valamennyit az esélyegyenlőségen, ha lennének hozzáférhető felvételi felkészítők.
A mostani központi felvételi rendszer azért is problémás, mert "elsorvasztja" az egyetemek egyéni felvételi politikáját, pedig más és más lenne a természetes toborzási bázisuk. A budapesti intézményeket így is, úgy is megtalálja magának az elit, viszont a vidéki egyetemeknek érdemes lenne arra koncentrálnia, hogy a környékükről "begyűjtsék" a legmotiváltabb diákokat – mondta Polónyi.
Amerikában, a világranglisták élén szereplő magánintézmények például vegyes felvételi politikát alkalmaznak. Vannak piaci szempontjaik, behúzzák az elit tagjait, akik kifizetik a drága tandíjat, ugyanakkor nagy energiákat fektetnek abba, hogy megtalálják a motivált fiatalokat. Sokszor utóbbiakból lesznek azok – például Nobel-díjasok vagy miniszterek – akiknek a nevével később lehet hirdetni az intézményt.
Magyarországon "az a baj, hogy azt hiszik, mindent el lehet dönteni a Szalay utcából, hogy kiket kell felvenni, hogy milyen szakok legyenek, hány külföldi hallgatót kell felvenni. Ezek a központi iránymutatások a diktatúrák sajátjai" – mondta a kutató, aki szerint eközben hiányzik a rendszerből a verseny, a piaci sokszínűség, ami egyszerre sokféle keresletet tud kielégíteni és amire jó példa az amerikai. "Ma úgy működik a rendszer, hogy három bürokrata eldönt mindent, esetleg jó pénzért megkérdezik az egyik haverjukat róla, miközben kiirtották az oktatáskutató intézeteket. A döntésekből pedig látszik a társadalom ismeretének hiánya – mondta Polónyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.