Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.08.09.
A menekültpolitikát illetően meghitt egység uralkodik Európa jobboldali pártjai között, más témákról azonban vitáznak egymással – írja a dpa német hírügynökség a Frankfurter Rundschau ismertetésében annak kapcsán, hogy a Németország számára szélsőjobboldali alternatívát kínáló AfD Magdeburgban elfogadta a jövő évi európai parlamenti választásokra szóló programját. Ez a dokumentum – állapítja meg az elemzés – együttműködést irányoz elő más európai államok jobboldali populista és nemzeti konzervatív pártjai között, de az bonyolultnak bizonyulhat néhány kérdésben. Neuralgikus pont lehet az Ukrajna elleni orosz támadó háború megítélése, illetve az AfD politikusainak az a felfogása, hogy Németországot túl sok befizetési kötelezettség terheli a közös uniós kasszába.
A cikk szerint az elmúlt év során megtartott nemzeti választások kimenetele – a jobboldali pártok Finnországban, Svédországban vagy éppen Franciaországban elért jó eredménye - arra utalhat, hogy a jövő évi EP-választások nyomán az uniós parlament is jobbra tolódik. Jelenleg az AfD kilenc képviselővel van jelen az Identitás és Demokrácia elnevezésű frakcióban, amely 62 képviselővel a hatodik legerősebb politikai csoportosulás a 705 tagú EP-n belül. Ide tartozik a Matteo Salvini vezette olasz Liga 25, illetve a Marine le Pen által irányított francia Nemzeti Tömörülés 18 mandátummal. A Konzervatívok és Reformerek elnevezésű frakciónak 66 képviselője van, ebben található a PiS lengyel kormánypárt, illetve Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Olasz Testvérek nevű pártja. Az áttekintés külön bekezdésben említi az Orbán Viktor vezette Fideszt, amelynek a tagságát először felfüggesztették az Európai Néppártban, majd a Fidesz maga lépett ki a pártcsaládból, és a magyar kormánypárt EP-képviselői ma nem tartoznak egyetlen frakcióhoz sem. Orbán azonban sok AfD-politikus számára mintaképül szolgál.
A cikk kitér arra, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke számos bírálatot kap, mert nem tart kellő távolságot a szélsőjobbtól, kapcsolatot ápol Melonival. Katarina Barley német szociéldemokrata EP-alelnök az Augsburger Allgemeinének úgy nyilatkozott, hogy immár nem létezik a tűzfal a konzervatívok, illetve a jobboldali populisták és a fasiszták között. Weber viszont a ZDF Heute Journal című adásában azt állította, hogy csak az a párt lehet a Néppárt demokratikus partnere, amely először is Ukrajna oldalán áll, másodszor Európát pozitív értelemben tovább alakítani és nem megszüntetni akarja, harmadszor pedig védelmezi a jogállamot. Weber az AfD-t nem tartja ilyen pártnak.
A dpa úgy ítéli meg: ha az AfD jelentősen több mandátumhoz jutna a következő EP-választáson, akkor az hatástalanabbá tehetné az EU zöldítési klímapolitikáját, és tovább nehezíthetné a közös európai menekültpolitika kialakítását is. Az Olasz Testvérek pártja ugyanakkor egyértelműen elhatárolódik Oroszországtól, ellentétben a francia Nemzeti Tömörüléssel és az AfD-vel. Az Európai Unió felszámolását ma már alig szorgalmazza valaki. Az Olasz Testvérek és a Liga euroszkeptikusnak minősíthető, Le Pen pedig úgymond a nemzetek Európáját hirdeti, amelyben a tagországoknak több szuverenitásuk van Brüsszellel szemben.
Meloni meglepetése: extraprofitadó a bankokra
És ha már szó esett Meloniról: a pénzügyi világsajtó egyik friss slágertémája, hogy az olasz miniszterelnök általános meglepetésre bejelentette: 40 százalékos extraprofitadóval sújtja a bankokat. Az angol kifejezés, a windfall tax érzékletesen jelzi, hogy annak a nyereségnek a megadóztatásáról van szó, ami mintegy az ölébe hullik a pénzintézetnek, mondhatni, a szél lerázza a fáról.
A Politico című amerikai portál európai kiadása szerint a megélhetési költségeknek az euróövezetben tapasztalható válságos mértékű emelkedése, az elmúlt négy évtized során nem tapasztalt mértékű infláció, illetve a világjárványból való kilábalás botladozó volta tökéletes termőtalajt jelent azon politikusok számára, akik attól remélik támogatottságuk növelését, hogy célkeresztbe veszik a magas hitelkamatokat szedő pénzügyi szektort, illetve a központi bankok tervezőit.
Nem Olaszország az első, amely pénzt hajt be a bankoktól – írja a Politico, és emlékeztet arra, hogy ugyanezt megtette már tavaly novemberben a baloldali spanyol kormány, valamint megtette Magyarország is. A cikk ezen a ponton egyébként szélsőjobboldali bajkeverőnek nevezi Orbán Viktort. Kitér a Politico arra is, hogy Matteo Salvini, a Liga vezére, akiről egyébként szintén szó esett a jobboldali populista pártok iménti áttekintésekor, nem elsősorban magukat a hitelező bankokat, hanem az Európai Központi Bankot, annak az irányadó kamatpolitikáját hibáztatta minapi sajtótájékoztatóján. Az EU-n belül egyébként Olaszországban az egyik legmagasabb a saját tulajdonú ingatlanok aránya, amiből szédítő nagyságú jelzálogkölcsön-összeg következik a bankoknál: tavaly ez elérte a 424 milliárd eurót.
Meloni, a demagógia arca
Meloni lépésével külön kommentárban foglalkozik a főként gazdasági témákra szakosodott, de a politikában is igen járatos párizsi Les Echos. Eszerint a bankvilág populista kihívással néz szembe, és ami Itáliában most történt, az lerántotta a leplet a miniszterelnök igazi arcáról, és ez nem más, mint a demagógia arca. A les Echos is utal a spanyol, valamint a magyar példára, és azt írja, hogy a francia pénzügyminisztérium az extraprofitadó elrendelése helyett megelégszik azzal a sokkal kevésbé látványos lépéssel, hogy felszólítja a bankokat, mérsékeljék a hitelek után felszámított kamatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.