Szerző: KRÁNICZ BENCE
2023.08.10.
Aki új Nádasdy-könyvekre vágyik, ezen a nyáron valósággal el van kényeztetve. Júniusban jelentek meg esszéi, visszaemlékezései Hordtam az irhámat címmel, augusztusban pedig érkezik prózai fordítása Madách Az ember tragédiájából.
Megjegyzem, az utóbbi könyvet nem én írtam. Csak parazitikusan vagyok jelen: rákapcsolódom és Madáchból szívom az életnedveket.
Annyi azért kijelenthető, hogy íróként termékenyebb, mint valaha?
Azt hiszem, igen. Mint tanár nagyon be voltam fogva, sokat dolgoztam, szerettem tanítani. Nyugdíjba mentem, most több időm van.
A csökkenő költőiség című, műfordításról szóló tanulmánykötetében írja: „Nehezen tudok egyetlen dologra nagyon mélyen, sokáig koncentrálni, amit egy igazi tudósnak talán kellene; viszont tudok többfelé figyelni, mint a zsonglőr, aki három-négy üveget dobál föl, pedig csak két keze van.” Amióta abbahagyta a tanítást, nyugodtan zsonglőrködhet?
Így van. Bár régebben is így volt, mert miközben nyelvészetet tanítottam, Shakespeare-t fordítottam. Persze van átfedés, nyelvi munka ez is, az is. Nem arról van szó, hogy orvosként dolgoztam volna, mint egy kiváló tanítványom, aki lebukott, hogy egyébként fogorvos. Pedig nagyon szép szakdolgozatot írt az angol nyelv őstörténetéből. Egyszer aztán üldögélek a fogászati klinikán, várok a kezelésre. Kicsapódik a műtő ajtaja, jönnek az orvosok csatakos, zöld ruhában, köztük ez az ember is. Kérdezem: maga fogorvos? Bevallotta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.