Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2023.08.08.
Hirosima és Nagaszaki. Az egymástól 420 kilométerre lévő két japán város neve elválaszthatatlanul összeforrt egymással 1945 augusztusában. Mindkettő szívesen lemondott volna erről az ismertségről. Gyakori, meglehetősen morbid kifejezés tűnt fel 1945-ben a korabeli sajtóban: nincs árnyéka, mint Nagaszakinak.
Az, hogy ez a két város szenvedte el a történelem legpusztítóbb támadását, sokszoros véletlenen múlt. A második világháborús amerikai dokumentációból az derült ki, hogy tizenhárom japán város szerepelt a legelső, kezdetleges listán egy atomtámadás lehetséges célpontjaként. Amikor Európában, május kilencedikén már véget ért a háború, a japánok még mindig küzdöttek. A megadás szélén voltak már, de még harcoltak. Az Egyesült Államok egy nappal később, tizedikén szűkítette a listát, és már csak négy várost jelölt meg az elpusztításra esélyes célpontok közt: Hirosimát, Kiotót, Jokohamát és Niigatát.
Kioto napokkal később már kiesett a sorból. Annak köszönheti a megmenekülését, hogy Henry L. Stimson külügyminiszter ott töltötte a nászútját, és lenyűgözte a város építészete, pagodái, nem hagyta, hogy példát statuáljanak rajta. Május végére a folyamatosan alakuló amerikai tervekben elsősorban Hirosima, másodsorban Kokura (négy másik településsel egyesülve ma már Kitakjúsú) maradt.
Az iparáról ismert Hirosimát augusztus hatodikán támadták meg, a Genbaku Dómot (ez volt a város kereskedelmi központja) leszámítva a város teljesen elpusztult. Ez az épület mágnesként vonzza a tekintetet, hiszen túlélt egy atomtámadást – erről még az Indexen írtam. A túlélésének magyarázata: olyan közel volt az epicentrumhoz, hogy a bomba az erejét nem tudta kifejteni, ahogy a hurrikánok közepén sincs erős szél.
Az első támadás után az amerikai repülőkből milliószámra szórták a röplapokat a lakosságnak, hogy jön még egy bomba, a lakosság próbáljon meg biztonságos helyre húzódni. A Hirosimát övező városokban azt is elmondták azok, akik a robbanás közelében voltak, hogyan lehet védekezni a tűz és a légnyomás ellen, ha mégis bekövetkezne egy támadás.
Augusztus kilencedikén tehát az eredeti célpont Kokura volt. A városban azonban leleményes óvintézkedéseket hoztak, gumikat égettek, ennek a gomolygó fekete füstje lehetetlenné tette, hogy a magasból pontosan be lehessen mérni a város kiterjedését. Ráadásul az idő felhős is volt – a nyári időszakban szinte mindennap kell esővel számolni –, így a Bockscar nevet viselő B–29-es repülőgép pilótája az A tervet elvetette. A város felett megfordult, és Nagaszaki felé vette az irányt, ami még közelebb is volt az amerikaiak támaszpontjához.
A város pechje: kevéssel 11 óra előtt az idő kitisztult, a felhők elvonultak, a párás időt perzselő napsütés váltotta fel. 11:02-kor pedig a Fat Mannek keresztelt plutóniumbomba pillanatok alatt felégette a várost. 74 ezren haltak meg, 75 ezer volt a sérültek száma, 120 ezren veszítették el az otthonukat. Megsemmisült a város hadiipara (a Mitsubishi fegyvergyár) is, ami miatt egyáltalán szóba jöhetett, hogy támadás érheti az akkor 200 ezer lakosú, dinamikusan fejlődő Nagaszakit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.