HA ERRE ADTAM A FEJEM, HÁT HADD SZÓLJON – INTERJÚ CSERHALMI GYÖRGGYEL

FIDELIO / KULTKIKÖTŐ
Szerző: NÉMETH MÓNIKA
2023.08.09.

Dögkeselyű, 80 huszár, Mephisto, Az ötödik pecsét, Amerikai anzix. A sort vagy kétszáz további címmel folytathatnánk, és akkor még mindig csak a filmeknél tartanánk. Cserhalmi György nélkül nehéz volna elképzelni a 20. század második felének magyar színház- és filmművészetét. Augusztusban egyik rendezése, a Tizenhét hattyúk című Esterházy-regényből készült monodráma érkezik Balatonboglárra, a Kultkikötőbe. Ennek apropóján, de nem csak erről beszélgettünk vele.

Van egy Balaton-parti település, amelyhez ezer szállal kötődik…

Révfülöp. A kedvenc helyem. Háború utáni gyerekek voltunk, 1948-ban születtem. Pesten akkoriban nem volt kaja, ezért hároméves koromig Révfülöpön laktam, a nagyanyáméknál – ő és a sógornője panziókat vezettek itt. Aztán elkezdtem otthon hiányozni, hazavittek, viszont a nyarakat később is Révfülöpön töltöttem. Egész életemben talán három vagy négy nyár maradhatott ki, de azokat is bepótoltam ősszel.

Hogyan képzeljük az ötvenes évek Révfülöpjét?

Picike volt és emberszabású. A Szigeti strandra jártunk, egy nagyon keskeny sáv volt, tele a 20-as és 30-as évekből itt maradt kis kabinokkal. Többnyire középpolgárok járkáltak ide. Volt fölötte egy nagy, gyönyörű tölgyes erdő, jégvermekkel. Aztán jött Kiss úr, a bakter kukoricása, utána pedig már a vasút következett. A nagyanyámék egyik panzióját úgy hívták, Két nővér villa. Itt laktunk az unokatestvéreimmel nyaranta egy szaletliben, amit az idősebb férfiak ütöttek össze nekünk, fából. Baromi jó volt, nem zavartuk az öregeket. Rengeteg szánkópályánk is volt a hegyoldalban, ahol ma már lebetonozott utak vannak. A gyümölcsök helyére is benőttek a házak...

ITT OLVASHATÓ