Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2023.08.09.
A Hadtörténeti Múzeum is csatlakozott azoknak a nagy országos közgyűjteményeknek a sorához, amelyek sorsa tartósan bizonytalanná vált, vagy már hosszabb ideje állandó kiállítóhely nélkül kénytelenek létezni. Ilyen hányódó múzeum az Iparművészeti, amelynek Üllői út főépülete 2018 óta zárva tart, és a felújítása ténylegesen el sem kezdődött, és a Közlekedési Múzeum, amelynek városligeti régi épületét 2016-ban bontották le, a Kőbányai úti új múzeum megépítése viszont a költségvetési helyzet miatt teljesen bizonytalan. A Magyar Építészeti Múzeumnak legalább egy kiállítóhelye elkészült tavaly a Walter Rózsi-villában, de az új főépület tervezése még csak pályázati szakaszban van. A bezárás veszélye folyamatosan ott lebeg a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria fölött, mindkettő egyre szűkebb helyre kénytelen összehúzni magát – az egyik a Ludovikának, a másik a Királyi Palota rekonstrukciójának van útjában, de nincs belátható közelségben az új otthonuk felépítése. Eddig egyedül a Néprajzi Múzeum volt olyan szerencsés, hogy átvészelt egy évekig tartó nagy költözést, és meg is kapta az új épületet (meg a szükséges raktárakat, restaurátorműhelyeket).
Egy múzeummal nem sok rosszabb történhet annál, mint hogy beláthatatlan időre félvirtuális létre kárhoztatják. A műtárgyak ilyenkor raktárakba kerülnek, többnyire nem a legjobb körülmények közé, sokszor még a gyűjteménnyel foglalkozó muzeológusok számára is nehezen hozzáférhetőek lesznek. Az épület nélküli múzeum csak korlátozottan tud tudományos munkát végezni, műtárgyakat begyűjteni, kiállításokat rendezni, és küzdenie kell azért, hogy ne essen ki a köztudatból. Ha az emberek és a döntéshozók elfelejtik, hogy létezik, végzetes leépülési spirál indulhat el. Még egy rossz, alkalmatlan, szűkös, vagy akár időnként beázó épület is jobb a semminél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.