Szerző: PuPu
2023.07.25.
Ebben különbözik a Vezértől, akinek csak kettő, de legalább mindkettő aranyból, habár ellenfelei szerint csak szépen kiszidolozott rézből vannak azok, imígyen hasznosítva az ősi tradíciókat.
A piedesztál négy pillére, melyre a szeretett Vezér és Kancellár évente szent buzgalommal felmászik a neonacionalizmus/sovinizmus, a revansizmus, a Kárpát-medence magyar szupremáciájának álma és a vélelmezett magyar kultúrfölény.
Csupa-csupa Horthy korabeli idea, icipicit a korhoz igazítva, de lényegét tekintve ugyanaz, melyet Klebelsberg Kunó hirdetett anno, a múlt század első harmadában.
Hát így vagyunk ma, miközben a világ forrong, egy új népvándorlás, meg a mesterséges intelligencia áll a kapunk előtt, mi meg elvesztettük a világ megértésének fonalát száz évvel ezelőtt.
Igaz, a mai nacionalizmus csak megszokásból emlegeti a kommunistákat, mint ellenfelet, helyette a globalizáció a fő ellenség, meg a brüsszeli bürokraták, a migránsok és a mások, legyenek azok bárkik, akik nem mi vagyunk.
Habár ez a "mi" is állandóan változik, hol mi fiatalok, hol mi polgárok, hol meg mi, hazafiak vagyunk, mikor éppen nagyon magyarok (mint tudjuk, három magyar = egy sváb, egy zsidó meg egy cigány...) vagyunk.
A szűkebb Kárpát - medencét se vagyunk képesek megtölteni, 2050-ben - holnapután - nyolc és félmillióan leszünk, tíz aktív dolgozóra öt nyugdíjas fog jutni, ennek összes gazdasági-társadalmi következményével együtt.
És azt se lehet ma pontosan prognosztizálni, hogy a munkaképes korú lakosságból hány embernek lesz munkája.
Ma azt jövendölik, hogy a munkahelyek negyedét automatizálja a mesterséges intelligencia, aztán ugye itt a klíma változás is, a fene tudja, elég lesz-e a problémák megoldásához a csodálatos feeling, mely szerint mi magyarok vagyunk.
De egyelőre úgy tűnik, hogy a pökhendi beképzeltség és kivagyiság legyűri a józan észt, Nagyurunk előszeretettel provokálja azokat az országokat, melyek párszázezer magyaar túszt mondhatnak állampolgáruknak, hadd örüljön a magyar, hogy milyen bátrak vagyunk!
Mígnem egyszer csak meg nem jelennek mondjuk a Zsil-völgyi bányászok, elbeszélgetni székely véreink beilleszkedési nehézségeiről.
Nopersze az is valami, hogy Románia húsz miniszterelnököt fogyasztott el az alatt az időszak alatt, míg mi ezt az egyet amortizáljuk - vajh melyik ország demokratikusabb?.
Egyébként sikeresen amortizáljuk, hiszen már úgy néz ki, mint Shrek, csak nagyobb a hasa és kevésbé rokonszenves.
Ő bizonyára érdekes kísérletnek tartja, hogy tesztelje - még mit engedhet meg magának egy másik állam területén.
Ez dicséretes a tudomány szempontjából, de könnyen úgy járhat, mint az álruhás brahmaputrai maharadzsa, aki mire kiderült mekkora nagyúr is ő, kapott már száztizenkét pofont...
Ami azt illeti, a móc kecskepásztorok béketűrő népség, de láttunk mi már puliszkát robbanni.
Én még fel se igen rónám nekik, hiszen ha a lakásodba meghívás nélkül beballag évente egyszer a szomszéd Józsi, felugrik at ebédlőasztalodra, letolja a gatyáját, majd odacsinál a damasztabroszra, te is elkezdenél idegeskedni - talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.