SZELE TAMÁS: SZEKSZÁRDI ODÜSSZEIA – ELSŐ RÉSZ (AZ ALÁÍRÁSOK ÉS A KAMERA)

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2023.07.17.

Olyan interjúsorozat kezdődik most, aminek nincs párja – de lehetne és kéne is legyen. A vidéki Magyarország viszonyairól szól egy szekszárdi fiatalember, Sávoly Dániel történetén keresztül. Sok ilyen történet kell legyen, de keveset mesélnek el, a sajtó nyilvánosságát meg még kevesebben vállalják: mindenki félti azt, amije van. Állást, munkát, egzisztenciát – és a kisvárosokban, községekben, falvakban bizony erre van is okuk az embereknek.

Nagyon ostoba, nagyon pesti az a gondolkodás, ami szerint „vidéken” a maga romlatlanságában él az „igazi Magyarország”, a keményen dolgozó polgárok, földművesek esténként az ámbituson pipázgatva mondanak bölcseket, míg hű feleségük sürög, hű villanyórájuk forog, leányuk meg épp tűzről pattan.

Bizánci mélységű intrikák, összefonódások, sógorságok-komaságok irányítják ezt a sosemvolt idillt, amiből csak az a kiút, ha elmenekül belőle az ember, vagy ha szembeszáll vele – de erre ezer jó magyarból egy képes, a maradék kilencszázkilencvenkilenc ott marad lehajtott fővel és tűri, hogy kiszipolyozzák. Vagyonok és dinasztiák születtek az elmúlt tizenkét évben ennek az urambátyám-rendszernek köszönhetően és szorosabb a haszonélvezők között az összefogás, mint a kínai titkos társaságok kebelén belül.

Sávoly Dániel mégis szembeszállt velük, ahogy el is mondta, azért, hogy megmutassa: ez lehetséges. Bátor lélek kell az ilyesmihez még most is, mikor Szekszárdon enyhülni látszik a helyzet – de csak azért enyhül, mert korábban tarthatatlanná vált. Annyira tarthatatlanná, hogy a fideszes polgármestert, Ács Rezsőt az önkormányzat Fidesz-frakciója és az Éljen Szekszárd! ellenzéki frakciója közösen kellett megbuktassa, hogy vége ne legyen teljesen annak a gyönyörű kis városnak. Szekszárdon sikerült – máshol, érzésem szerint sokat kell még romlania a helyzetnek ahhoz, hogy jobbra fordulhasson. De lássuk ezeket a viharos, nehéz éveket Sávoly Dániel szemszögéből!

– Mikor kezdődött a konfliktusa a szekszárdi fideszes vezetéssel?

– A szekszárdi fideszes vezetéssel 2019. május 27-én, egy nappal a 2019-es európai parlamenti választások utáni napon kezdődött maga a konkrét konfliktus. Ugyanis 2019. április 11-én történt, hogy tudomást szereztem róla: a szekszárdi önkormányzathoz tartozó Vagyonkezelő Kft. nonprofit cégnél felhívták a dolgozók figyelmét arra, hogy az akkori nagyfőnök (2020. március 1-jén leváltották), Bálint Zoltán igazgató úr meglehetősen boldog lenne, attól függetlenül, hogy egyetértünk-e vele vagy nem, ha az európai parlamenti választásokra szóló ajánlást gyűjtő, aláíró íveket Horváth István képviselőjelölt úr számára aláírná mindenki. Ekkor körülbelül olyan beszélgetés zajlott az akkori kollégák között, hogy „ne hülyéskedj, írd alá, különben kirúgnak”. Még jót is röhögtem az egész szituáción (akkor még parkolóellenőrként dolgoztam Szekszárd megyei jogú városban), és már kötöttem némi, nagyon-nagyon minimális ismeretséget néhány alacsonyabb szintű helyi ellenzékivel. Mikor meséltem nekik erről, megemlítették: kár, hogy nem sikerült egy fényképet készítenem arról, hogy ott vannak egy önkormányzati cégnél a Fidesz politikai anyagai. (Még országunk jelen helyzetében sem lehetne ilyesmi semmiféle munkahelyen, főleg nem önkormányzatnál vagy önkormányzati cégnél – semmilyen politikai párt propagandaanyaga, legyen az regnáló vagy nem regnáló szervezet). Főleg nem választási időszakban. Nos, én erre annyit mondtam az akkori, úgymond alacsonyabb szintű ismeretségnek, hogy van jobb ötletem. Még volt egy régi Nokia 225-ös telefonom, amin kamera már volt, de internet még nem, mellényzsebbe csúsztatva, nemes egyszerűséggel besétáltam, megkérdeztem az egyik ügyintézőtől, hogy lehetséges még aláírni ezeket a dokumentumokat?

Felvétel készült arról, hogy minden további nélkül meg lehetett ejteni az aláírást. Utána pár hétig nyugalom volt, aztán az európai parlamenti választások előtti egy-két napban (szintén 2019 májusáról beszélünk) Hadházy Ákos országgyűlési képviselő feltette a saját Facebook-oldalára azt a videót, ahol konkrétan látható volt, hogy bemegyek és lefilmezem ezeket a csodálatos ajánlóíveket. Lezajlottak az európai parlamenti választások, és után rögtön nekiálltak az akkori vezetőség tagjai kielemezni a felvételeket. Össze is hívtak mindenkit még azokban a napokban, és kivetítőn, projektorról le is vetítették az egész anyagot. Ment az irgum-burgum, haj-csuhaj, hogy mi történik, ha megtudják, hogy ki készítette a felvételt. Egy volt munkatársam még poénból el is köpte magát, hogy mintha a videón az én munkatáskám lenne. Hozzáteszem, eredetileg egyen-munkatáskák voltak, csak abban az időben már mindenki olyat vett, amilyenhez hozzájutott. Akkor szabadult el a pokol, akkor volt szerencsém ahhoz, hogy ezen a 2019. május 27-ei napon munka közben, olyan délelőtt 10 órakor beinvitáltak engem, leültettek az igazgatói irodában, ott volt bent az igazgató úr, a helyettese, illetve a csoportvezető, és megindult egy élménydús beszélgetés arról, hogy ők azt feltételezik: én vettem fel ezeket az anyagokat, és én továbbítottam az ellenzék számára. Sokat segítenék a helyzetemen, ha hozzájárulnék ahhoz, hogy a mobiltelefonomat átvizsgálhassák. Persze, itt van minden további nélkül. Nézzék meg! Természetesen töröltem róla már mindent, tehát halálos nyugalommal adtam át. Az igazgatóhelyettes képes volt átlapozni a telefonban mindent.

Utána mondták, hogy továbbra sem tisztáztam a helyzetet, szóval jobb lenne, hogyha bevallanám. De mit valljak be? Most miről van szó konkrétan? Természetesen nem mondtam, hogy én voltam, kellett későbbre a muníció, és akkor megindult a fenyegetőzés. Ott az irodában elhangzottak olyasmik, hogy amennyiben ezt nem vallom be, akkor nagyon csúnyán pórul járhatok, mert – idézem az igazgatóhelyettest – rendőrrel fognak elvitetni, be fognak börtönöztetni, de még hazugságvizsgálóba is fognak ültetni. Azt pedig mindenképpen elintézik, hogy Szekszárdon ne könnyen találjak munkát. Na jó, ez utóbbi bejött...

ITT OLVASHATÓ