SZALAY SÁNDOR: MÁR AZ SINCS MESSZE, HOGY A KÖZÉPISKOLA ELŐL IS ELMENEKÜLNEK A DIÁKOK NYUGATRA

TELEX
Szerző: ARADI HANGA ZSÓFIA
2023.07.22.

Szalay Sándor asztrofizikus, kozmológus volt Veiszer Alinda műsorának e heti vendége. A kozmológia mellett másik kutatási területe a big data, az általa kifejlesztett adatvizualizációs rendszert világszerte rengeteg kutató használja. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem professzoraként az utóbbi években a rákgyógyítás területén is végez kutatásokat, egy személyre szabott orvoslást segítő diagnosztikai rendszer kifejlesztésén dolgozik. És még zenélni is szokott.

Több mint húsz éve él tartósan az Egyesült Államokban, beválasztották az Amerikai Tudományos Akadémia tagjai közé is, de – mondja – „teljesen magyarnak” vallja magát, a magyar híreket is mindennap megnézi. „Sok dolgot nehéz szívvel nézek” –mondja az adásban, amit egy jelképes támogatásért cserébe itt lehet megnézni.

„Amikor én Magyarországon felnőttem, fantasztikusan jó tanáraink voltak […], és az egyetem alatt is ugyanolyan jó képzést kaptam, mint amit bármelyik amerikai egyetemen kaphattam volna.” Mint mondja, az ő generációjában volt egy elég erős egyetem utáni „eláramlás” nyugatra, ma azt látja, hogy ez az eláramlás már a középiskola után megindul, és szerinte

már az sincs messze, hogy „a középiskola elől is elmenekülnek a diákok” nyugatra.

Szalay Sándort 1980-ban hívták meg először Amerikába, a Berkeley Egyetemre. Akkor másfél évre utazhattak ki, és Szalay azt mondja, visszanézve már látja, mekkora szerencse kellett ahhoz, hogy egy lengyelországi nyári iskolán felfigyeljen rá az egyetem professzora, és meghívja. Az más kérdés, hogy utána bizonyította is, hogy van helye az amerikai elit egyetemeken nevelődött kutatók között.

Másfél év után haza kellett jönniük, Szalay szerint bár akkor még nem Amerikában képzelte el a tudományos karrierjét, amikor hazaindultak, majdnem bőgött. „A Berkeley volt akkor az a társaság, akikkel akkor gyakorlatilag a mai modern kozmológiát megcsináltuk” – mondja.

Másfél évet kellett Magyarországon tölteniük, utána visszatértek az Egyesült Államokba két évre, aminek a végén a Johns Hopkins Egyetem ajánlott neki állást, amit akkor csak úgy tudott elfogadni, hogy „egy év itt, egy év ott”. „A Hopkinson aláírták a permanens állásajánlatot, és azt mondták, hogy ha meggondolom, itt írjam alá” – meséli. 1991-ben aztán végleg Amerikába költözött. Azt mondja, azért döntött úgy pont a rendszerváltás után, hogy kiköltözik, mert úgy érezte, az országnak akkor nem kozmológusokra volt szüksége, hanem „emberekre, akik felépítenek egy új infrastruktúrát”. Ő viszont kozmológiával szeretett volna foglalkozni.

Az univerzum feltérképezésével kezdett el foglalkozni, az ő nevéhez fűződik az egyik legnagyobb kozmológiai adatbázis, a Sloan Digital Sky Survey tudományos archívumának megalkotása. „Ez a projektünk a csillagászatot biztosan megváltoztatta, és a tudományban is igazából egy új kategóriát jelentett”.

Ez a kihívás vezette el végül az adatkezeléssel kapcsolatos kérdésekhez, és – ha lehet – még nagyobb kihívásokhoz...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN