OKOSKODÁS? EZ A GYAKORLAT! – VÁLASZ FELFÖLDI ZOLTÁNNAK A FORDÍTOTT ELSZÁMOLTATÁSRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: KÖRÖSÉNYI ANDRÁS
2023.07.19.

„Felföldi Zoltán mércéje politikai: nem szeretjük a fordított elszámoltatás fogalmát, mert alkalmas fogalom a kormány kritikájára, de máris szeretjük, ha kritizálhatjuk vele a magyar kormánnyal konfliktusban álló EU-s intézményeket?” – írja bírálójának Körösényi András. A politikatudós fenntartja állítását: a „rosszul” szavazó települések választópolgárainak a forrásmegvonás révén történő megbüntetése a gyakorlatban is létező jelenség, amely nem a közjót, hanem az uralmat gyakorló párt hatalmi érdekét szolgálja. Válasz, amelynek közlésével lapunk a vitát lezártnak tekinti.

Felföldi Zoltán ízléstelen személyeskedéssel indít, majd módszertani (tudományos?) hiányosságokat ró fel. „Diktatúrázással” vádol, noha diktatúráról ő írt, én nem. Egyetlen miniszteri „elszólásból” nem vezettem le „komplett rendszerleírást”. Cikkemben nem a NER politikai rendszerének egészéről, hanem egyetlen kérdéséről írtam. Arról, hogy mit jelent a választópolgárok megfenyegetése és megbüntetése a képviseleti kormányzás vonatkozásában. Azt állítottam, hogy az ellenzékre szavazó választópolgárok kormányzati megfenyegetése a képviselet egy bizarr formáját teremti meg, amit fordított elszámoltatásnak neveztem.

Azért neveztem a képviselet autoriter típusának a fordított elszámoltatást, mert nem a közjót, hanem (1) az uralmat gyakorló párt hatalmi érdekét szolgálja, (2) a hatalom paternalista igazolására épít, (3) a kényszerítés egy formáját tartalmazza, továbbá (4) hozzájárul a hatalom monopolizálására irányuló kormányzati törekvésekhez. A fordított elszámoltatás ezen aspektusai szakítást jelentenek az elszámoltatás eredeti értelmével. Érdekes, hogy Felföldi a négy elem egyikét sem kritizálta. Mégis, mintha fenntartásai lennének a fordított elszámoltatás fogalmával kapcsolatban; mintha valamiféle haszontalan elméleti okoskodásnak tartaná azt.

Cikke végén azonban meglepő fordulattal már maga is használja a fogalmat. Igaz, csak azért, mert politikai potenciált lát benne az EU-val szemben és a magyar kormány védelmében.

Felföldi többször megismételt kritikája szerint cikkem inkább politikai, mint (politika)tudományos írás. Mivel műfajában publicisztika, definíciószerűen közéleti-politikai írás. Ettől még állításaim nyilván lehetnek („tudományosan”) megalapozottak, vagy légből kapottak – ezt majd az olvasók megítélik. Ami viszont itt valóban lényeges, az az, hogy a politikaelméleti fogalomalkotás, a fogalom normatív tartalma miatt sohasem semleges politikailag, noha ezt nem pont úgy értem, ahogy Felföldi. Neki a politika pártpolitika, vagy táborlogika. A fordított elszámoltatás szerinte az ellenzéki közvéleménynek „legyártott” fogalom, és ezért számára gyanús, nem jó (degradálóan politikai), de ha az EU és az Orbán kormány viszonylatára alkalmazható, máris jó fogalom (tudományos?). Számára a fogalomalkotás és alkalmazás így tárgyszerűséget nélkülöző egyoldalú és szelektív politikai eszközzé válik...

ITT OLVASHATÓ