„MEGJELENIK EGY OLYAN ERŐSZAKFORMA, AMELYET NEM TUD KEZELNI A RENDSZER”

MÉRCE
Szerző: JUHÁSZ B. KINCSŐ
2023.07.20.

Honnan jön a „zsaroló anya” képe, aki mindent megtesz azért, hogy váláskor hozzá kerüljenek a gyerekek, és ne az apához? Érzékeli-e a manipulációkat a jogrendszer? Felismerhető-e a rendőrség, a bíróság, a gyámügy számára egy családon belüli erőszak? Mi az eljárás, ha a gyermek nem bántalmazott, csupán tanú egy családon vagy kapcsolaton belüli erőszak-szituációban?

Többek között ezek a kérdések merültek fel a Van jogunk a biztonsághoz? című kampány második nőjogi fórumán, június 14-én, ahol az elkövetők felelősségre vonásáról beszélgettünk.

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a NANE és a PATENT egyesület kampányának célja, hogy népszerűsítse az Isztambuli Egyezményt, cáfolja a vele kapcsolatos álhíreket és tévhiteket, és bemutassa, milyen jó gyakorlatok építhetők ki végrehajtása esetén.

A sorozat további részei:

1. Abszurd, hogy valakit erőszak ér, mégis neki kell elhagynia az otthonát, elmenekülni, új életet kezdeni
2.  „Megjelenik egy olyan erőszakforma, amelyet nem tud kezelni a rendszer”

A kerekasztal résztvevői dr. Péterfi Vera jogász, a PATENT Egyesület jogsegélyszolgálatának munkatársa, Vad Réka, aki maga is megtapasztalta, mennyire nehéz boldogulnia az erőszak áldozatának a magyarországi viszonyok közt, és Szalai-Komka Norbert, az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ vezetője voltak.

M az, ami miatt láthatatlan, felismerhetetlen marad az intézményrendszer számára az erőszak?

Milyen lenne ideális esetben a felelősségre vonás menete, és hogyan tenné egyszerűbbé a folyamatot az Isztambuli Egyezmény gyakorlatba ültetése?

Péterfi Vera több olyan akadályt sorolt fel, amelyekkel az áldozatok találkoznak a jogérvényesítés során, és amelyeknek megoldása az Egyezmény elfogadásával könnyűszerrel kodifikálható lenne. Az egyik ilyen akadály egy túlélő számára a szülői felügyeletről való döntéshozatal, amely során a bíróság nem veszi figyelembe a korábbi partnerbántalmazás tényét, ez nem érinti a szülői felügyeleti jogokat.

Pedig, ha a bántalmazó kapcsolatban nem is történik gyermekbántalmazás, a gyerek, már azzal, hogy tanúvá válik, traumatizálódik – emelte ki Szalai-Komka Norbert. Péterfi rámutatott, hogy azokban az esetekben, amikor mindkét szülő felügyeleti jogot kér, a bíróságok 50-50 százalékban ítélik oda egyiknek vagy másiknak a szülői felügyeletet. Tévképzet, hogy a nők gyakrabban kapnák meg a gyermekfelügyelet kizárólagos jogát.

Miért maradt fenn mégis az a legenda, hogy az anyák gyakran zsarolnak a gyermekfelügyelettel? Vad Réka[1] arról beszélt, hogy négy éven át tartó gyermekelhelyezési pere során rengetegszer érezte úgy, hogy nem veszik figyelembe a döntéshozók az ő szempontjait, hiába történt akár a jelenlétükben verbális erőszak, hiába gyűjtött bizonyítékokat:

„olyan volt, mintha ott sem lettem volna”.

Beszélgetőtársai rengeteg hasonló esetet tapasztaltak. Péterfi szerint, amennyiben perre kerül sor, jobban mozognak ugyanis a rendszerben azok a bántalmazók, akiknek legfőbb eszköze a manipuláció. A rendőrség, a gyámhatóság, a bíróság képviselői sokszor nem érzékelik, hogy őket is manipulálja a bántalmazó, könnyebben döntenek így az ő javára...

ITT OLVASHATÓ