„FEL NEM FOGHATÓ ÉLET EZ” - DOLGOZNAK, KARRIERT ÉPÍTENEK, MÉGIS KISZOLGÁLTATOTTAK A KEREKESSZÉKBEN ÜLŐK

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.07.27.

– Helló, de jó, hogy jöttetek. Mindjárt beszélgetünk, csak figyelj már egy kicsit Gyuri. Azt tervezem, hogy Amerikába megyek, Seattle-be, de át kell szállni Londonban, én onnan még 9-10 óra lesz az út. Segíts már, te mi csinálsz ilyenkor? Mosdó, meg ilyenek, érted.

Így kezdődött a beszélgetés Kis Adri udvarán, mielőtt leültünk a leanderek közé egy fa árnyékába. Bovier Györgynek szólt a kérdés, aki előbb megállapította, hogy Adri lakása nagyon rendben van, kis ékszerdoboz, de a fürdőszoba ajtaja azért elég keskeny. Egyébként – áttérve az utazásra – úgy látta egy videóban, hogy a nagyobb gépeken két mosdó van, ezeket össze lehet nyitni, a kisebbeken meg oldja meg a kedves utas, ahogy tudja. Merthogy kerekesszékesként a pisilést is előre meg kell tervezni.

Adri nyitott gerinccel született, gyerekkorában még tudott járni, de mindig mozgáskorlátozott volt. Gyuri élete 21 évvel ezelőtt, 17 éves korában változott meg, egy autóbaleset miatt. Most az ő egyik munkahelyéről mentünk együtt át a Várba, Adrihoz. Kihajtott a kerekesszékkel az épületből, beült az autójába, majd egy mozdulattal leszerelte a két kereket. Azokat hátratette, a kerekesszék vázát pedig átemelte magán az anyósülésre. A kocsiban van egy kar, azzal adja gázt, vagy fékez. Gyuri és Adri saját autóval utaznak.

– Olyan mintha luxi nő lennék, akinek derogál tömegközlekedni – mondja Adri. De nem vagyok hajlandó akár órákat várni egy alacsony padlós buszra. Itt, ahol lakom, nem is tudok nyílegyenesen átmenni a következő sarkon lévő megállóhoz, mert ezen a részen még a régifajta macskakő van. A vonatozáshoz napokkal előre be kell jelenteni, hogy mikor hova megyek, akkor odakészítenek egy emelőt, ha van. És ezt sem kezelheti mindenki. Az agyunk olyan, mint egy számítógépes szoftver, ugye Gyuri? Minden reggel végigfuttatjuk, hova megyünk, hol mekkora járdaszegény vagy padka van, az épület előtt és az épületben van-e a rámpa és mosdó.

Afrikáig előbb elmegyek, minthogy felszálljak itthon egy buszra.

„Ez így van” – erősítette meg Gyuri. Mint a Terminátor, beszkennelem az agyamba a padkákat. Ha mondanál utcaneveket, megmondanám, hol hány centis a szegély. Ez már automatikus, de rohadt fárasztó.

Máshogy kezdték kerekesszékes pályafutásukat, de mindketten népszerű és sikeres kommunikációs szakemberek, sokat utaznak, világlátottak. Saját munkájuk mellett érzékenyítő előadásokat tartanak. Amiért mégis a nehézségekről beszélgetünk az az, hogy nemrég egy mozgáskorlátozott fiatalember elektromos kerekesszékét nem engedték fel a repülőre.

– Nemrég meg egy kerekesszékes család járt hasonlóan – mondja Adri. Csalódott vagyok, mert eddig azt mondtam, hogy ha mindenhol úgy működnének a dolgok, mint egy repülőtéren, akkor számomra az egy tökéletes világ lenne. Ezek most jól mutatják, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Na, de térjünk már vissza egy kicsit az én utazásomra, mert ezt el akarom mesélni nektek. Az van, hogy előző életemben szerintem szörfös lehettem. Ha őket nézem, besírok...

ITT OLVASHATÓ