ELKERÜLI A CENZÚRA A MAGYARORSZÁGI IRODALOMOKTATÁST, DE AZ OSZTÁLYFŐNÖKI MUNKÁT ÉS AZ ETIKAÓRÁT KÁROSAN BEFOLYÁSOLJA - MI TÖRTÉNIK, HA NEM SZABAD TOLERANCIÁRA NEVELNI?

NÉPSZAVA
Szerző: ROSZNÁKY EMMA
2023.07.20.

Az elmúlt egy hónap tapasztalatai után többekben újra felmerült az úgynevezett gyermekvédelmi vagy homofób törvény 2021-es elfogadásakor megfogalmazódott kérdés: meddig fajul még helyzet, féltenünk kell-e a homoszexuális vagy vélhetően homoszexuális szerzőket a homofóbtörvénytől? Tiltólistára kerülhet-e Szapphó, Thomas Mann, Oscar ­Wilde, Arthur Rimbaud, Paul Ver­laine, Marcel Proust, Faludy György és sok más jeles szerző életműve csak azért, mert egyes művek tartalma vagy az író életmódja, szexuális beállítottsága, nemi identitása nem felel meg az Orbán-kormány által 2021-ben elfogadott törvénynek? Hogy milyen hatással lehet a homofóbtörvény az irodalomoktatásra, arról Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét kérdeztük.

Arató László értelemszerűen elítéli a törvényt, de szerinte az a magyartanítás gyakorlatát valójában nem befolyásolja. – Az irodalomoktatás kötelező és ajánlott olvasmányait nem érinti majd a gyermekvédelmi törvény – mondta a Magyartanárok Egyesületének elnöke. – Az osztályfőnöki munkát és az etikaórát viszont károsan befolyásolja, ha a másság iránti toleranciára nem szabad nevelni. Másfelől igen károsan hathat a nem heteroszexuális tanulók közérzetére, lelki fejlődésére – tette hozzá.

A homályosan fogalmazó törvény kapcsán még az is felmerülhet, hogy problémát jelent, ha egy irodalomtankönyv említést tesz a homoszexualitását nyíltan vállaló Oscar Wilde-ról. Erre Arató László úgy reagált: Oscar Wilde nem tananyag, a tankönyvek is maximum zárójelesen tüntetik föl őt, de inkább úgy sem. Aki a törvény szempontjából talán érdekesebb, az Szapphó, de nála a leszbikus volta eddig sem kapott hangsúlyt. A tankönyvek egyszerűen nem taglalják az ő szexuális orientációját. Nyilván Leszbosz szigetének neve kapcsán el lehet gondolkodni mindezen, illetve a tanár is említést tehet róla, de ez nincs előtérben – vélte a pedagógus.

A világirodalomból még Shakespeare-nél kerülhetne elő a biszexua­litás. Pár éve egy brit kutatócsoport kijelentette: Shakespeare mindkét nemhez vonzódott, szerintük mind nőkkel, mind férfiakkal volt viszonya 34 éves házassága alatt. A kutatás alapjául az angol költőóriás 154 szonettje és színdarabjaiban felcsendülő szonettjei, így összesen 182 alkotás szolgált. A kutatás végeredményben néhány, férfiaknak szóló, szexuális tartalmú szonettel érezte bizonyítottnak William Shakespeare biszexualitását, azonban ez nem ilyen egyszerű. – Sosem szabad elfeledkeznünk a szerepvers fogalmáról – vetette föl Arató László. – Ez egy nagyon általános műfaj, mindig is jelen volt a költészetben. Eszünkbe juthat például az Aliscum éjhajú lánya Babitstól, melynél a lírai én semmilyen körülmények között sem azonosítható a költővel. De ott van Weöres Sándor Psyché-kötete (a magyar irodalom egyik legbravúrosabb vállalkozása), amelyben Weöres egy soha nem élt, XVIII. századi költőnő bőrébe bújt. És folytathatnánk a sort. A hozott példáknál a vershelyzet miatt azonnal érzékelhető, hogy a költő nem a saját nevében beszél, de ennek mértéke a szerepverseknél eltérő lehet. Shakespeare szonettjei közül a szöveggyűjteményekben legfeljebb a 75. található meg, de az sem feltétlenül lesz az órai feldolgozás anyaga – jelentette ki Arató László az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér” kezdetű szonettről...

ITT OLVASHATÓ