Szerző: BARTUS LÁSZÓ
2023.07.27.
Nem vagyok könnyű helyzetben a megszólítással, mert Bayer Zsoltot nehéz nevezni mind kedvesnek, mind tiszteltnek, pedig mi nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. Az egykori baloldali Népszabadság sztárpublicistája a 168 Óra megbecsült kolumnistája is volt, aki öleléssel (és talán puszival is) köszöntötte Mester Ákost, a 168 Óra főszerkesztőjét, ha beviharzott a szerkesztőségbe. Mi senkik voltunk hozzá képest. Ha Bayer Zsolt megjelent a 168 óra (mai elvbarátai szerint „168 Tóra”) szerkesztőségében, megállt az élet. Mindenki lábujjhegyen járt, akkora volt a szerelem.
Bayer személyében akkor a nagy ballliberális szerző érkezett meg, amitől mi még halkabban és visszafogottabban is beszéltünk. A baloldali megmondóember, a liberális média ikonja jelent meg, akitől reszketett a jobboldal. Bayer Zsolt a stílusát tekintve akkor még szalonképes újságíró volt, aztán a tartalomhoz igazodott a forma. Amilyen ocsmány a tartalom, éppen olyan szennyes a stílus. De akkoriban ezt senki nem tudta volna elképzelni. Senki nem gondolta, hogy Bayer Zsolt az „aljas” és „szennyes” szavak szinonimájává válik, és 1944 után a legjelentősebb nyilas szerző lesz.
Polgárháború vagy kivégzés?
Sok hulla lefolyt azóta az ukrán folyókon, akiket Bayer Zsolt és csókos barátja, Orbán Viktor orosz elvtársai gyilkoltak meg, ezért is ért váratlanul, hogy a volt szélsőbaloldali és ultraliberális kolléga, akit mi akkor baloldali elhajlónak éreztünk, Bayer Zsolt azonosít engem és lapom olvasóit a moszkovita Kun Bélával. Moszkvában életemben nem jártam, miközben Bayer Zsolt csókos cimborái az uniós és amerikai szankciók közepette járnak éjjel-nappal Moszkvába, hogy átvegyék a Kreml friss utasításait. Az oroszbarát magyar kormány szócsöve „kunbélázza” az antifasiszta magyar sajtót.
Mert mi azok vagyunk, azok voltunk, és azok is maradunk. Mi ugyanazokat az elveket és nézeteket valljuk, mint amikor a 168 Órában dolgoztunk, és amikor undorodva néztük azt a seggnyalást, amit Bayer Zsolt előadott Mester Ákosnak. Mi soha nem voltunk olyan közeli baráti viszonyban Mester Ákossal, akit nagyon tiszteltünk, de mi ma is ugyanúgy tekintünk rá, s tiszteljük, mint akkor. Függetlenül attól, hogy 2011-ben Mester Ákos nem ismerte fel Bayer és fideszes cimborái fasiszta államát, de egyszer talán még igazat ad nekünk. Ám, ha nem, az sem baj, mi akkor is szeretjük őt.
Nem nevezném megtiszteltetésnek, hogy Bayer Zsolt a Magyar Nemzet című szélsőjobboldali propagandakiadványban, amely egyszersmind a magyar fasiszta kormánysajtó zászlóshajója, „Demars – A polgárháború előérzete (2. rész)” címmel az Amerikai Népszavát és szerény személyemet polgárháborús víziója egyik okának nevezte. Bayer „polgárháborús előérzetének” volt egy első része is, ha jól látom, abban elintézte az egész ellenzéket. Éles szemre vall (maradt valami az egykori újságíró tehetségéből), hogy a teljes második részben az Amerikai Népszava veszélyességét taglalja.
Bayer Zsolt két részben vízionál polgárháborút Magyarországon, ami még meglehet, ha a nép felismeri a NER valódi jellegét, s ha elfogy a kaja és a türelem, Orbán pedig nem ad más lehetőséget a népnek, hogy eltávolítsa őt, mint az ország történelmi léptékben mérhető, legnagyobb kártevőjét. De Bayer nem ehhez a potenciális elégedetlenséghez és népfelkeléshez kapcsolja a polgárháborús veszélyt, hanem az ellenzék, s attól függetlenül, az Amerikai Népszava Orbán beszédére adott reakciójához. Bayer szerint „polgárháború” abból lehet, hogy mi elítéltük a revizionista uszítást.
Csakhogy ez nem „polgárháború”, mert mi emiatt nem háborúzunk senkivel. Hanem kivégzés. Ők végeznek ki bennünket. Bayer ennek „előérzetéről” beszél. Mielőtt azonban ezt az írása alapján taglalnánk és logikusan levezetnénk, idézzük fel röviden, mivel szolgáltunk rá erre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.