Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.07.04.
Pl. azon gondolkodtam, vajon mennyire határozza meg a döntési helyzetben levő vélekedését a közoktatásról az, hogy milyen oktatásban részesült. Vajon milyen pozitív vagy negatív élményei voltak? Nem igazán azt tartom fontosnak, hogy mit tanult meg, hanem azt, milyen viszonyulást alakított ki magában pl. a pedagógusokkal kapcsolatban, vagy az iskolai légkör tekintetében? Nyilván ehhez jött még egy fontos befolyásoló tényező, az otthon, a szülők viszonyulása az iskolához, véleménye a tanárokról, az, hogy a család képes volt-e erősíteni, vagy épp gyengítette az iskola hatását?
Addig nincs gond, amíg az emberekben ez csak saját viszonyulás marad. Addig legfeljebb a saját gyerekét befolyásolja. De amikor valaki döntési pozícióba kerül, akkor az egész iszonyúan veszélyessé válik. Mert elkezdi átalakítani a közoktatást egy általa jónak vélt, a saját tapasztalataira építő rendszerré.
Amiben, ha ő és a szülei is léhűtőnek tekintette a pedagógusokat, mert nyáron szerinte nem csinálnak semmit, és egyébként is fél napokat dolgoznak, akkor olyan rendszert hoz létre, amiben megmutatja nekik, hogy szerinte hogyan lennének rendesen munkára kényszerítve.
Ha tetszett neki, hogy az órákon a légy zümmögését is hallani lehetett, és rettegve figyelte a tanárt, de közben arra vágyakozott, hogy egyszer majd tőle is így féljenek, akkor ilyen rendszert teremt, mert ezt a rendet tartja jónak. A félelemmel kikényszerített rendet.
Ha nem a kérdezés, a gondolkodás, a saját vélemény, hanem a kipipált tényadatok ismerete jelentette számára a sikerélményt, mert azt értette, míg a másikat nem szerette, akkor olyanná alakítja, ahol ez lesz a minőség mutatója.
Ha tetszett neki, hogy az órákon a légy zümmögését is hallani lehetett, és rettegve figyelte a tanárt, de közben arra vágyakozott, hogy egyszer majd tőle is így féljenek, akkor ilyen rendszert teremt, mert ezt a rendet tartja jónak. A félelemmel kikényszerített rendet.
Ha nem a kérdezés, a gondolkodás, a saját vélemény, hanem a kipipált tényadatok ismerete jelentette számára a sikerélményt, mert azt értette, míg a másikat nem szerette, akkor olyanná alakítja, ahol ez lesz a minőség mutatója.
Ha olyan tartalomra emlékszik, ami neki tetszett, ahhoz rendezi át az ismeretanyagokat.
Ha élvezi, hogy minden olyanná alakul, amit ő tart jónak, elhiszi, hogy ő a mérték.
Nem találok más magyarázatot arra, hogy miért fogadták el a státusztörvényt, miért alakítják úgy a közoktatást, ahogy… miközben a világ másról szól, más elvárásokat fogalmaz meg az iskolarendszer felé. A szakmaiság elvérzik, a pedagógusok menekülnek, de nem érdekli a döntéshozókat semmi, csak az, hogy hozzájuk igazodjon minden.
Olyan az egész mint egy nyomasztó filmélmény. Csak az a baj, hogy ez a valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.