Szerző: KARSAI GÁBOR
2023.06.30.
(A szerző a GKI vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A kormány a gazdasági gondokat szívesen vezeti vissza külső tényezőkre, gondoljunk csak a szankciós válság vagy a háborús infláció szlogenjeire. Emellett megfigyelhető a bajok tervezett sikerré nemesítése is. Azaz, amikor az EU-transzferek elmaradását vagy az inflációcsökkentés jövőre várható lefékeződését tervezett lépésként kívánják eladni.
Ugyanakkor az elmúlt nagyjából két évben – a gazdasági feszültségek kiéleződése és az ezért viselt felelősség kapcsán – gyakoribbá váltak a kormány és a jegybank, a kormányon belül pedig a költségvetésért és a fejlesztésért felelős tárcák közötti villongások. Például Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter – aki számos jel szerint gyakran a miniszterelnök egyik szócsöve – pár hete a következőket nyilatkozta a Világgazdaságnak: „Az igaz, hogy az uniós források hiányoznak a magyar gazdaságból, ugyanakkor nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában. Közép- és hosszú távon, a magasabb fejlettség mellett úgyis EU-forrás nélkül fogunk működni, törvényszerűen nettó befizetővé válunk. A magyar gazdaságnak át kell állnia így is, úgy is egy uniós forrás nélküli létre.” A nyilatkozatot sokan az EU-transzferek idei beérkezéséről „savanyú a szőlő” alapon történt lemondásnak, mások az EU-tagság értelme megkérdőjelezésének tartották.
Érdekes módon erről a reménybeli fejlettségi szintről Matolcsy György MNB-elnöknek nem az EU-transzferek megszűnése, hanem az euró bevezetésének szükségessége jutott eszébe. A Kossuth Rádióban ugyanis nem sokkal később kifejtette: „A Magyar Nemzeti Banknak van egy világos, határozott, mindenki számára érthető álláspontja: kötelező bevezetnünk az eurót, ami a magyar kormány és az Európai Bizottság közös döntése lesz.” Úgy vélte, hogy ha elérjük az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének közel 90 százalékát, ami 2030 körül várható, akkor már érettek leszünk az euróra. Ebben az álláspontban valójában nincs különösebben új, azonban mégiscsak más, ha valaki az EU kapcsán az euróövezetbe való belépést, vagyis a nyilvánvalóan szorosabb integrációt, nem pedig az együttműködés – amúgy ez esetben látványosan önsorsrontó – szűkítését tekinti perspektívának.
Figyelmet keltett Nagy Mártonnak a Magyar Nemzetben megjelent véleménycikke is, melyben az inflációs cél megemelése mellett érvelt. Úgy vélte, hogy ez segítené a növekedést, a reálkamatok csökkenését. Az MNB azonban mostanában tartja magát az inflációs célhoz, csak éppen a körülmények – nem utolsósorban a kormány politikája – miatt egyre későbbre teszi annak elérhetőségét. Míg az MNB 2023. márciusi előrejelzése szerint „az infláció várhatóan 2024-ben tér vissza a jegybanki toleranciasávba”, júniusi Inflációs jelentése szerint a kormányzat adóintézkedései következtében ez már csak 2025 elején várható.
A Pénzügyminisztérium képviselője az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésén udvariasan, de elhatárolódott Magy Mártontól. Banai Péter Benő államtitkár kifejtette, hogy egyrészt irracionális lenne, ha a kormány lemondana az uniós forrásokról – a költségvetésben számoltak is ezekkel a pénzekkel –, másrészt a miniszter véleménycikket írt, és ebben az inflációs cél megemelésére tett javaslatával nem a kormány hivatalos álláspontját képviselte. Az államtitkár emellett kiemelte, hogy a 2024. évi költségvetés megalapozottságát mutatja, hogy azt két kormányzattól független szervezet, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is megerősítette.
Szavai meggyőző erejét azonban csorbította, hogy egyrészt e két szervezet inkább csak formailag független a kormányzattól, magatartásukat sokkal inkább jellemzi a lojalitás. Másrészt a 2023. évi módosított költségvetés – melyet ugyancsak megalapozottnak tartottak ezek az intézmények – már a törvény elfogadását követő hónapban tarthatatlanná vált, hiszen a pénzforgalmi hiány áprilisban csaknem elérte, majd május végére meg is haladta az éves előirányzat 80 százalékát. Az államtitkár emellett érdekes módon nem említette támogatóként az MNB véleményét, melynek elnöke pedig ugyancsak tagja a Költségvetési Tanácsnak. A jegybank ambivalens álláspontját jól mutatja, hogy júniusi Inflációs jelentésében ugyan félreérthetetlenül jelzi fenntartásait, de számszerű hiányprognózisa lojálisan igazodik a költségvetésben előirányzotthoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.