A CSŐCSELÉK VEZÉRE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.07.09.

Most, hogy Orbán Viktor Hadházy képviselő videójában lecsupaszodott mintegy, s minden sallang nélkül mutatta meg a pőre valót, leginkább azt, hogy milyen emberi minőséget is képvisel, a róla szóló történetek és viccesnek szánt mémek, mondatok egyfajta egységfrontba tömörítik Magyarország népességének azon részét, amelyik morálisan még tartja magát valamire. A legtömörebb, a közösségi oldalon terjedő szöveg ez: „Kiállunk a szőrét hullató rossz vidéki rókák jogaiért a veréssel fenyegető részegekkel szemben.”

Ez a mondat elkülöníti a mesebeli jót és gonoszt, ez a szöveg, bár a mélységes elkeseredés szülte, de mégis csak egyfajta mérce, ahol Orbán és a Fidesz, illetve mind az egyharmadnyi bázisuk egyféleképpen jellemződik, mint „a veréssel fenyegető részegek”, és ebben – tömörsége ellenére, vagy talán éppen ezért – minden benne van. Itt volna az alkalom, hogy magamat valami váteszként feltüntetve dicsőítsem meg, ehelyett elmesélek egy nagyon szomorú történetet, amiből (is) kirajzolódik a mára valósággá váló borzalom.

Úgy húsz évvel ezelőtt egy televíziós beszélgetésben neveztem Orbán Viktort a „csőcselék vezérének”. Nem volt akkor abban semmilyen indulat vagy hangulatkeltés, hanem egy egyszerű logikai, sor vége. Akkor és ott azt kellett mondanom, mert azt követelte a józan megfontolás, hogy azok égettek zászlót – amitől csőcselékek lettek -, akik amúgy Orbán rajongók és szavára ugrók voltak, s ha a zászlóégetők Orbán vezénylete alatt álltak, akkor egyértelmű, hogy Orbán így a csőcselék vezérének bizonyul.

Nem részletezem, micsoda visítás kerekedett ebből, habzó szájak és szerény személyem máglyára küldése, a „monnyon le” a főszerkesztői posztról, ami minőségben gondolkodtam logikusan az említett eredménnyel. Szóval állt a bál, mert Orbán akkoriban a hatalom megszerzésének azon stádiumában volt, amikor polgári köröket épített épp, és a „polgárok” felháborodtak, hogy lecsőcselékeztem őket, mert akkor még maguk sem voltak tisztában azzal, ha Orbán egy a zászlaját követik fenntartások nélkül, tényleg azok lesznek.

Ilyen kis érzékeny volt a lelkük angyalaimnak, mert nem tudták, hogy rajongásukkal a sátánt szolgálják, nem vették észre bábu voltukat, de aztán villámgyorsan elkezdtek lehullani a díszletek. Ahogyan például elkövetkezett 2006., amit jogos felháborodásként aposztrofálva forradalomnak beállítva dicsőítették a csőcselék tüzes és véres tombolását, és tudjuk, ki és hogyan állt emögött. A gyújtogatást, a tévé székház kifosztását, a rendőrök lábának eltörését ma már szabadságharcként írják a történelembe, pedig nem volt egyéb, mint aminek látszott.

Orbán a csürhéjét ráeresztette a hatalomra, ekkor vált a csőcselék igazi vezérévé, bár még ekkor is igyekezett tagadni. Érdekes egyébként, ahogyan az időben előre haladva Orbán és kis csapata fasizálódott, úgy lazultak fel azok az eszmék, amelyek mentén a tömegbázisát szervezte. Milyen érdekes az is, akik húsz évvel ezelőtt polgárnak tartották magukat, én viszont a csőcselékhez soroltam őket, mert Orbán követték, mára hogyan ábrándultak ki szívük akkori szerelméből. Csalódtak, nem ilyen lovat képzeltek, de mégsem mondják, hogy igazam volt.

Pedig az, ám ez nem érdem, csupán egy szomorú állapot. Mert látjuk azt is, az egymás után sorjázó Orbán-kormányok miniszterei és számolatlan államtitkárai közt hogyan fogyott nemcsak a szakmai, hanem az emberi minőség is. Hogy mára csak egy hőbörgő banda csupán, akik semmi egyébbel nem foglalatoskodnak, mint teli pofával szidnak mindenkit. És látjuk a kitüntetettjeiket, sajtójuk nívóját, és látjuk nem utolsó sorban a szavazóbázis minőségét, a megvezetett elhülyítetteket vagy a gyűlölettől fröcsögő tömeget. A „B” közepet.

Mondhatjuk azt is, hogy nyílegyenes volt ez a húsz (sőt harminc) év, látjuk, illetve láttuk a végeredményét Hadházy videójában, ami után viszont nem „a rókák jogaiért” kellene kiállni, hanem fölfáradni a Karmelitába, és Orbánra borítani a nagy, nehéz tölgyfaasztalt. Nem akarnék most is jós lenni, hogy ez nem fog megtörténni, és most már sajnálatosan húsz évem sincs, hogy majd később visszatekintsek arra az alakuló történelemre, amelyben hazánk végleg elveszik. Nektek marad itt a szarhalom, és nem nekem. Innentől tiétek a felelősség.

ITT OLVASHATÓ