„ÚGY ÉLÜNK, MI SZÜLŐK, HOGY A LEGTÖBBEN AZÉRT IMÁDKOZUNK, MI TEMESSÜK EL A GYEREKÜNKET”

NÉPSZAVA
Szerző: MUHARI JUDIT
2023.06.09.

Olyan súlyos a munkaerőhiány a fogyatékosokat ellátó intézetekben, hogy van, ahol már május végére ledolgozták a gondozók az egész éves túlórakeretet.

– Nincs ember, nincs ápoló – ezt mondta az egyik fogyatékosokat gondozó intézmény igazgatója nemrég a szülőknek. Lapunknak egy édesanya mesélt erről, akinek 46 éves gyermeke ebben a főváros melletti, 150 halmozottan fogyatékkal élő embert ellátó intézményben él.

Mint mondta, saját, és az intézet nevét nem meri elárulni, de úgy érzi, nem hallgathat tovább. Megtudta, hogy a szükséges dolgozói létszám egyharmada, mintegy 24 ember hiányzik.

Olyan súlyos a munkaerőhiány – mondta –, hogy május végére elfogyott a dolgozók túlórakerete. És még így is egyetlen gondozóra 12 súlyosan fogyatékos lakó jut.

Ahogy mesélte, az intézetben lakók jelentős része súlyosan és halmozott fogyatékos, vannak, akik évek, évtizedek óta csak ágyban fekszenek. Több gondozottat szondával kell táplálni, emellett a gondozók pelenkáznak, etetnek, öltöztetnek, fürdetnek. Most már azok is gondozói feladatot látnak el, akiknek a foglalkoztatás, a szabadidős programok vezetése lenne a feladatuk. Ahhoz, hogy estig végezzenek az összes ellátottal,

már délután 3-kor elkezdik az éjszakai alvásra felkészítést, délután 5 órakor még vacsoráztatnak, utána másnap reggelig ágyban vannak a súlyosabban beteg lakók.

Többüknek igénye lenne a foglalkoztatásra, arra, hogy saját szintjéhez mérten hasznosan töltse el a napját, de a dolgozók túlterheltsége miatt erre nincs lehetőség. – A szórakozást többnyire a tévé jelenti – mondta. Egyetlen gyógytornászt sikerült találni, rá óriási teher hárul. Így akik egész nap kerekes székben ülnek, azoknak elsorvadnak az izmai, akik segítséggel ugyan, de önálló mozgásra még képesek.

– A gondozók mindent megtesznek a lakókért – fogalmazott az anyuka –, de rövid idő alatt ők is leépülnek. Gerinc-derék-, és csuklókárosodást szenvednek, és mindezért havi 200-250 ezer forint fizetést kapnak.

„Úgy élünk, mi szülők, hogy a legtöbben azért imádkozunk, mi temessük el a gyerekünket. Én is rettegek attól, mi lesz, ha már nem élek. Ki fog vele törődni? Most hetente látogatom, gyakran hazahozom hétvégére, az ünnepekre. Látom, hogy azok, akiknek már nem élnek a szülei, hogyan mennek tönkre, sorvadnak el.”

Az édesanya beszámolóját megerősítette Kozma Judit is. A Szociális Szakmai Szövetség ügyvivője azt mondta, ez az anyuka ugyan egy konkrét intézményről beszélt, de a probléma országos szintű, sőt, van, ahol még rosszabb a helyzet. Tudomása van olyan intézetről,

ahol műszakonként 50 gondozottra jut 2 gondozó. A többségében 50 éves, vagy idősebb alkalmazottak nők, akik minimálbérért emelgetnek naponta tonnákat...

ITT OLVASHATÓ