Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.06.14.
„Emlékezzünk a magyar hírügynökség igazgatójának utolsó szavaira. Néhány perccel azelőtt, hogy 1956 novemberében az orosz tüzérség elnémította az adást, azt mondta a rádióban: »Magyarországért és Európáért halunk meg«” – Emmanuel Macron francia köztársasági elnök május 31-én a pozsonyi GLOBSEC biztonságpolitikai konferencián többek között a mi forradalmunkat idézve javasolta az EU és a NATO átszervezését. Az államfő hosszú ideje érlelt koncepcióját többállomásos turnén fejtette és fejti ki európai partnereinek. Pozsony után a moldovai Kisinyovban az Európai Politikai Közösség (a kontinens minden államát tömörítő, általa kezdeményezett konzultatív fórum) ülésén, a német kancellárral és a lengyel elnökkel folytatott minapi egyeztetésén („weimari háromszög”), s a július 11-én és 12-én az ukrajnai háború miatt különösen fontos vilniusi NATO-csúcson is szóba kerül majd a macroni modell.
Kezdeményezéseinek jelentőségét jól mutatja, hogy elfogadtatása érdekében az elnök francia politikustól szokatlan módon még önkritikára is hajlandó volt. Pozsonyban hosszan beszélt arról, hogy a nyugat-európai országok túlságosan sokáig felosztották „régi” és „új” tagokra az EU-t, ostorozta a közösségen belül szerinte mesterségesen előállított „Kelet” és „Nyugat” közötti törésvonalat – és szerinte többször kellett volna tanulni a térség sajátos történelmi tapasztalataiból. Az egységes Európáról szóló szavainak célja az volt, hogy terveihez szövetségeseket találjon a Párizzsal szemben eleddig tartózkodó közép-európai államok között. Egyben pozíciókat szerezzen a francia szempontból Németország gazdasági és geopolitikai hátsó udvarának tartott térségben, amelynek EU-n belüli súlya a háború következtében jelentősen felértékelődött...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.