ORBÁNNAK NAGYON KELL A PÉNZED

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.06.17.

Péntek volt tegnap, a beszéd napja a Kossuthon, amit előre fel kellett venni. Egyébiránt a státusztrövény szavazásának napja is volt ez a péntek, amely elől Orbán Viktor Albániába repült/menekült. Feltehetőleg azért, mert onnan csak egy ugrás Montenegró, ahol ma az aranylábú magyarok fognak pályára lépni. Ezt mindenképpen meg kell tekinteni őfőméltóságának, ha nem lesz ott, mindenkinek fizetek egy sört. Helyzetünk azonban nem annyira rózsás, hogy futballal és nem is kormánygéppel foglalkozzunk, ez a ganyé csak hab a tortán, amit a kedves vezető föltálalt nekünk.

Futólag még megemlítjük a beszédből a migránsozást, ami ezúttal is olyan jól sikerült, hogy nemzetközi botrány van kibontakozóban miatta. Elég csak idézni betűhíven, és mindenki eldöntheti, kitalálhatja, vajh, melyik része az, amelyik kiverte a biztosítékot: „Összegyűjtik őket, beteszik vagonokba Németországban, áthurcolják majd hozzánk, és itt kirakják őket? Mi meg itt fogjuk őket tartani?” A nyájas olvasó figyelmébe ajánlanám, hogy emberi lényekről beszél őfőméltósága, bár ez az idézett szövegből nem igazán derül ki. Nehéz jelzőt találni miniszterelnökünkre, ezúttal nem is kíséreljük meg.

Épp egy hete neveztük az egész bagázst szarházi csürhének, legyen elég annyi, hogy hősünk az ő vezetőjük, és ennyi elég is. Következik egyrészről a háború, másodjára pedig ebből fakadólag a pénzünk, s ha morális megfontolások és szempontok nem is érdeklik kies hazánk lakóit, és ezért újra meg újra megválasztják a csürhét és az őket vezető embert, az ugyan el nem fogadható, de talán érthető. Ismerjük a mindenbe beleszarok álláspontját, amelynek lényege, csak neki legyen jó, hogy mások fölfordulnak, az irreleváns. Ez a magyar néplélek egyik jellegzetessége sok más erősen negatív tulajdonsága mellett.

No de, gondoljuk, most majd azzal, amit ezúttal elő kívánunk adni, ha már saját maga, a pénze, ebből fakadóan személyes léte szenved csorbát, csak fölnyílik majd a szeme. Vagy pediglen nem, hanem Orbán szándékai és fondorlata szerint Brüsszelt, Sorost, Gyurcsányt és az egész Fideszen kívüli világot utálja, és azt ver fejbe az esernyővel, aki a közelében van. Diákokat savaz, ellenzéki politikust vág ököllel képen, ahová az indulatait a propaganda csatornázza, s mindezek után Orbán szent nevével az ajkain döglik éhen, miután a pénzét államkötvénybe fektette, és nem maradt semmije csak a hit.

Kétségtelen, hogy Ukrajnában háború van, Európa más részén és Magyarországon viszont egyáltalán nincs. Ezért van nálunk háborús vészhelyzet. Európa más részén a gazdaság, az államháztartás nem állt bele a földbe, lassan már az inflációt is feledik, köszönik szépen, elég jól elvannak. Orbán azonban az évszázad legsikeresebb évtizedében úgy elcseszett mindent, hogy a jelek szerint elég közel vagyunk az államcsődhöz, amit elkerülendő a Fidesz új és még újabb adókat vet ki, de ezek szerint ez sem igazán elég. A mi békegalambunk ezt üzeni önnek: „Háborús időkben az segít az országnak, aki a megtakarítását állampapírban tartja”.

Minden további külön értesítés helyett nálunk nincsenek háborús idők, ha csak azt nem tartjuk annak, hogy retorikában és a tettek mezején Orbán fejében több mint egy évtizede igen, de ez csak mellékes megjegyzés. A kiábrándító valóság az ország helyzete csupán, amely összeomlás előtt áll, s mint kitetszik, a lakosság pénzéből akar talpon maradni, ami nem egyéb, mint Orbán hatalmának megőrzése. Ehhez kérik a lakosság pénzét, tehát az adja nekik oda, aki azt szeretné, hogy Orbán hatalmon maradjon, illetve az is, aki szeretne rá keresztet vetni a lóvéra. Mert csak egy rendelet kell hozzá a vészhelyzeti kormányzásban. Egy éjszaka.

Gondolhatunk a manyup pénzekre, arra a háromezer milliárdra, amit zsarolással és hazugsággal elszedtek az emberektől, és azóta is csak azt kutatják, hol lehet, mert sehol sincsen. Most pedig Orbán a háborúra hivatkozva feltalálta a békekölcsönt, csak másképp nevezi, és a mostani szelíd, de aljas unszolástól könnyen eljuthatunk oda, hogy kötelező lesz váltani. Csak épp akkoriban egy háborúban porig rombolt országot kellett újjáépíteni, míg most, mint már említettük épp egy rohadt sikeres kormányzás áldásait ünnepeljük úgy, hogy a mi pénzünk nélkül beszarik az ország. Elképesztő kilátások.

És mégpedig azért elképesztőek, mert évtizedes konjunktúra, soha nem látott uniós pénzbőség, kedvező nemzetközi gazdasági környezet után lóg ki az ország segge a gatyából, amihez a háborúnak az ég egy világon semmi köze nincsen. Ezermilliárdok a családnál és a haveroknál, és mindezek után, ha szabad így fogalmaznunk, és miért ne, Orbánnak van pofája a pénzünket kunyizni, és mondom, még szerencse, hogy egyelőre csak kéri úgymond, és nem viszi erővel. Nem akarnék vészmadár lenni, de ez az idő is el fog jönni. Hangzott már el olyan, hogy a lakossági megtakarításokat be kell vonni a mutyiba. Azt tanácsolom, meneküljetek.

ITT OLVASHATÓ