ORBÁN VIKTOR KORMÁNYZÁSA MAGA A VÍRUS, DE LÉTEZIK VAKCINA!

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: PALOTÁS JÁNOS
2023.06.03.

A történelemből ismert a diktátorok azon kommunikációs gyakorlata, hogy a hatalmukba kerített társadalmak tagjai előtt elhangzott beszédeik lényege „a szerepcsere”. A szerepcsere, ami annyit jelent, hogy a hatalmat visszaélő módon gyakorlók az emberek számára felismerhető bajok okozójaként maguk helyett keresnek és nevesítenek létező, vagy csak kitalált felelősöket, akikkel szemben vagy csak verbálisan, azaz szavakkal hirdetnek harcot, vagy – mint Orbán Viktor – formálisan is gazdasági-, politikai, vagy akár – mint Vlagyimir Putyin – katonai konfrontációt erőszakolnak ki.

Orbán Viktor tehát nem egy kiemelkedően nagy, épp ezért kiismerhetetlen machinátor. Orbán kommunikációjának stratégiája, célja egyszerűen felismerhető lenne, ha a társadalom többsége képes lenne elképzelni magát a mérhetetlen hatalomvággyal és az erkölcs – a bűnelkövetéstől visszatartó erő – teljes hiányával rendelkező egyén szerepébe. Éppen ezért képes a gonosz, nevezzük Orbán után szabadon: a „vírus” hosszú időn át mérgezni, bekeríteni a társadalmat, mert az emberek a gonosz tetteire megpróbálnak az elfogadott társadalmi normák között magyarázatot találni. Márpedig, ha a méregnek elég hosszú időt adunk, ha hosszan keressük a gonoszban a jót, akkor a társadalmat fenyegető vírus képes felülkerekedni.

Érdemes Orbán beszédei közül egymás után meghallgatni a 2022. július 23-i Tusnádfürdőn tartott szónoklatát, majd a 2023. május 4-én, a CPAC Hungary megnyitójaként elhangzott gondolatait, végül pedig a néhány nappal később Veszprémben, az Európa Kulturális Fővárosa ünnepségén mondottakat.

Már a tusnádfürdői beszéd is egy új mérföldkövet jelentett Orbán kommunikációjának önkontroll nélküliségében. A magyar miniszterelnök beszédében a személyiségzavar minden jellemzője már ekkor is egyértelműen kimutatható volt, amikor a nem létező nyugati nemzetállamokról (poszt-nyugat) fejtegette a véleményét. A személyiségzavar még nem betegség, hanem az elfogadott társadalmi életvitellel össze nem egyeztethető személyiségvonások szélsőséges, általában fokozottan rugalmatlan összessége – az alkalmazkodó-képesség hiányát jelenti. Ugyanakkor tény, és erre is jó lenne odafigyelni, hogy a személyiségzavar gyakran előszobája lehet olyan pszichés betegségek kifejlődésének, amelyek ezt követően már betegségtársulásként együtt, egymást felerősítve jelentkeznek az egyénnél.

A három beszédet együtt meghallgatva, számomra igazoltnak látszik, hogy Orbán Viktor (Magyarország miniszterelnöke) esetében már túljutottunk az előszobán, már igencsak bent vagyunk a nappaliban. Orbán nyitóbeszéde a CPAC Hungary konferencián egyrészt igazolása a diktatúrák vezetőinek hagyományos kommunikációs stratégiájának; az ellenségkép keresése és a velük szembeni harc fontosságára való felhívás oly módon, hogy az előadó az egyes cselekmények elkövetőit felcserélve jelöli ki a jót és a gonoszt. Másrészt, a beszéd felismerhető bizonyítéka volt Orbán személyiségzavarának, amely immár pszichés betegség jeleivel is társul.

Orbán a beszédében kiemelte, hogy „A mi szabadságharcunk azért lett fontos a nyugati világ számára, mert kiderült, hogy nem csak Magyarországot támadták meg, hanem a szabad világ minden nemzetét.”. Ezt követően igaza van, amikor azt mondja, hogy „Ma egy inkubátorprogram vezetőjeként jelentem Önöknek, hogy mindannyian támadás alatt állunk, Európában éppen úgy, mint Amerikában.”, csak épp a támadót és a megtámadottat cserélte fel. A CPAC Hungary konferencia résztvevői ugyanis nem csupán, sőt nem is elsődlegesen az orbáni klán magyarországi tagjai voltak, hanem számos önkényuralom alatt álló ország vezetői, illetve volt vezetői, valamint regnáló demokráciák olyan szélsőséges ideológiát valló, a hatalomvágytól túlfűtött aktív, vagy már visszavonult politikusai, akik a demokratikus berendezkedésű hazájukban, bár szeretnék, de nem tudják kiélni saját vágyaikat.

A szerepcsere ezúttal is abban testesült meg, hogy miközben Orbán a konferencia résztvevőit a szabad világ védelmezőiként, az őket a hatalomtól távol tartó nyugati társadalmakat a szabad világ ellenségeiként mutatta be, a valóság éppen mindennek a fordítottja. Orbán maga, illetve a rendezvényen résztvevő szélsőséges csoportosulások reprezentánsai valóban az emberi jogok elsőbbségére építő szabad világ legkártékonyabb, és a szabad világot valóban gyakran eredményesen támadó, fenyegetve mérgező társadalmi és (Orbán után szabadon) biológiai vírusok megtestesítői. Orbánnak tehát abban igaza van, hogy általában a szabad világgal szembeni „támadás nem gazdasági természetű, egy biológiai fegyverrel van dolgunk. Egy vírustámadást indítottak ellenünk."

Orbán a magyar társadalmi berendezkedést 2014 óta „illiberális államként” nevesíti. Márpedig, ha abból indulunk ki, hogy Orbán szerint Magyarország a „szabad nemzetek” egyik példaképe, azaz nem értelmezhetjük az illiberális szót annak eredeti tartalma szerint sem „nem szabadelvűnek”, sem „ál-szabadelvűnek”, akkor csakis az előremutató, liberális felfogást továbbfejlesztő „progresszív liberális” kifejezéssel lehet azonosítani Orbán felfogásában a magyar nemzetet. Orbánnak tehát abban is igaza van, hogy „Ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki”, azaz Orbán Magyarországán, Orbán laboratóriumaiban 2010 és 2023 között.

Magyarország szabad nemzeti létével szemben egy biológiai vírust lehet nagy biztonsággal azonosítani. A vírus legegyszerűbb azonosítója: „Orbán 10–23”! Abban is igaza van Orbánnak, hogy „ez a vírus nem kiszökött, ezt kitenyésztették, szaporítják és terjesztik az egész világon.”...

ITT OLVASHATÓ