„NEM TUDUNK ÚGY VÁLTOZTATNI, HA ÁLLANDÓAN ISMÉTELGETJÜK, MENNYIRE KORRUPT, NEM EURÓPAI, NEM JOGÁLLAMI EZ A RENDSZER” – BUBORÉKBAN MARADNI VAGY VÁLLALNI A PIACI POLITIZÁLÁST? EZ A KÉRDÉS...

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2023.06.02.

Ma is szeretjük, ha az igazságot, a helyes utat mások hirdetik és mutatják meg nekünk. De vége a véleménymondók, a kulturális elit feltétlen tiszteletének. A társadalom egyre inkább elvárja, hogy a politika az emberek többségének értékrendjét, világképét igazolja vissza. Ami a populizmus számára könnyen teljesíthető elvárás, hiszen piaci módon léphet fel: megkapod tőlem, hogy neked van igazad, cserébe úgy uralkodok rajtad, ahogy akarok. A Petőfi köpönyege mögé bújni sem rest Orbán Viktor „mi a béke pártján vagyunk” szlogenje például ügyes politikai termék. Nem lehet hosszú, bonyolult gondolatmenet nélkül elmagyarázni, miért értelmetlen önmagában. A miniszterelnök számára persze van értelme, ennek a zseniálisan álnok „társadalmi-tudat-módosító” jelszónak köszönheti, hogy emberek milliós nagyságrendben hiszik, „ő majd megvéd minket”. A biztonság ígérete nélkül pedig nem lehet a tömegeket megnyerni...

Populizmusról politikai rendszerekkel, irányzatokkal és ideológiai bázisukkal kapcsolatban beszélünk, ami túlságosan is beszűkíti a jelenséget, és azt a képzetet keltheti, hogy önkényesen, egy csoport akaratából jön létre, leleplezhető, megszüntethető.


Ám tág értelemben a populizmus áthatja a modern tőkés társadalmat, amelynek kommercializmusa már a kezdetektől tömegtermelésre és tömegkultúrára épül. Minden termék, és a lehető legnagyobb piacon kell eladni. A politikai populizmus így nem más, mint a politika, a hatalom gátlástalan piacosítása, az autoriter kilengés pedig monopolhelyzetre törekvés.

Elitek alkonya

Az európai szemlélet feudális, tekintélyelvű, elitista hagyományai miatt nehezen néz szembe ezzel a jelenséggel, szeret amerikai hatást látni benne. A gazdasági életben elfogadja a piaci törvényeket, de a kultúrában próbál „magasabb” értékekhez ragaszkodni. Egyre kevesebb eredménnyel. A populáris kultúra mind szűkebb térbe szorítja az esztétikumot, azaz egy erősen behatárolt piacra, fokozatosan megfosztva értékkanonizáló szerepétől. Szellemi képviselői, alkotók, művészetek történészei, kritikusok leginkább már csak a saját fogyasztói körükhöz szólhatnak. Miközben a tömegkultúra is elméleti szintre kezdi emelni magát. A felsőoktatásban szaporodnak a kommersz műfajokról szóló kurzusok, szakkönyvek százai foglalkoznak popzenével, krimivel, westernnel, horrorral.A médiakutatók már jó ideje felhívták arra a figyelmet, elsősorban a televíziózásban végbement változások alapján, hogy a nagyközönség, a „tömeg”, amióta a kereskedelmi csatornákon megkapja a megfelelő szórakoztatást, egyre inkább elutasítja, hogy kulturális elitek diktálják az ízlését, hogy felszentesített központok határozzák meg, milyen hírekre, alkotásokra van szüksége. Más szóval kicsúszott a talaj a „népművelői” kultúraterjesztés lába alól. A termékeket a közszolgálati fórumokon is el kell adni, alkalmazkodva a tömegkultúrához. A nyugati médiavilág ezzel már régóta tisztában van, és nem minden eredmény nélkül keresi a köztes megoldásokat, értékek közvetítését a létező általános műveltség figyelembevételével, amit jól példáznak a BBC produkciói...

ITT OLVASHATÓ