NAHALKA ISTVÁN: EGY SZÓ NEM IGAZ ABBÓL, AMIT RÉTVÁRI ÍRT A STÁTUSZTÖRVÉNY KAPCSÁN

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.06.29.

Finoman fogalmazva is fura kormányfabulát tett közzé Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a Facebook-oldalán arról, hogy a baloldal az új pedagógus életpálya törvény kapcsán csak azt mondta el, mit nem akar, azt viszont nem, hogy mit akar. Nahalka István oktatáskutatóval megvizsgáltuk az államtitkár néhány állítását, az eredmény: Rétvári hazudik. Ahogy az oktatáskutató mondta: „de, hát nem ért hozzá szegénykém. Vagy, nagyon is ért hozzá, tudja, hogy mit érdemes hazudni”.

Rétvári azt írja Facebook-posztjában, hogy az ellenzéki politikai erők semmilyen megoldási javaslattal nem álltak elő azokra a problémákra, amelyek általában jelentkeznek az európai és a magyar iskolarendszerben. Helyette kivonultak az egyeztetésről, álhíreket terjesztettek a törvényjavaslatról és erőszakos akciókat szerveztek. A törvényjavaslat maratoni parlamenti vitájában azonban többen is szorult helyzetükből azzal próbáltak kimenekülni, hogy a választás előtti 100 pontjukra hivatkoztak, amelyet az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottság készített a baloldali pártok számára. Rétvári szerint a baloldal ott folytatná, ahol 2010-ben abbahagyta. Semmit nem csinálnának másként, mint ahogy korábban tették. A baloldal jövőképe a bukott múlt az oktatás területén. Mit szól mindehhez oktatáskutatóként?

Ilyen nagy szavakat természetesen lehet mondani, de semmi értelmük nincs. Amikor a mostani minisztert, Pintér Sándort megbízták az oktatásügy felügyeletével, akkor neki is az volt az egyik első megnyilvánulása, hogy nagyon szeretné látni, nem csak tiltakozni tudnak a pedagógusok és a szakértőik, hanem vannak javaslataik is. Persze, ő is hozzátette, hogy nincsen semmi javaslatuk. Erre a Civil Közoktatási Platform (CKP) a honlapján összegyűjtötte az elmúlt pár évből azokat a dolgokat, amelyeket a civil és más szakmai szervezetek letettek az asztalra az oktatás megújítása érdekében. Ezek között egyébként valóban ott van a 100 pont is, amely az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottságának az anyaga. Ez a 40 oldal tele van nagyon konkrét és jól felépített javaslatokkal, de van benne sok minden más is. Én magam szintén szerzője vagyok egy-két ilyen dokumentumnak. Ezeket az anyagokat a Civil Közoktatási Platform el is küldte a miniszternek, vagy linkekkel hivatkozott arra, hogy hol lehet ezeket elolvasni. A miniszter persze az égvilágon semmit nem reagált rá. Most, ha valaki ugyanezt pontosan előhozza, hát… Ilyen alapon azt is lehet mondani, hogy erről az oldalról én, vagy akárki anyagyilkosok vagyunk. Miért ne lehetne mondani? Úgysem lehet sehol sem cáfolni, úgysem olvassa el senki a cáfolatot, tehát bármit lehet mondani. Teljesen mindegy! Le is szokunk már arról, hogy bármire is válaszoljunk, nincs értelme, mert tényleg mindig azt mondanak, amit akarnak. Egy büdös szó nem igaz az egészből, egy büdös szó nem igaz abból, amit Rétvári írt.

Ugyanakkor a 100 pontból ki is emel néhányat, például, hogy szerinte a baloldal újból piacosítaná a tankönyvellátást (49. pont), ahogy korábbi kormányzásuk idején is privatizálták a tankönyvkiadót, és 71 százalékkal emelték a tankönyvcsomagok árát. Vessük már össze a mostani tankönyvellátással…

Először is, a pont nem így szól. A Tankönyvesek Országos Szövetsége nem pontosan azzal ért egyet, hogy teljes mértékben privatizálni kell a tankönyvkiadást, hanem rendezni kell ezt az ügyet, és persze, a piacosítás felé kell eltolni, de nem teljes mértékben. Én egyébként a teljes piacosítással is egyetértenék, de ez ebből a szempontból most nem érdekes. Maga a 49. pont nem így szól, tehát hazudik az úriember. Azt, hogy most olcsóbbak a tankönyvek, abból az óriási támogatásból lehet megfizetni, amit az állam a Tankönyvkiadónak nyújt, A tankönyvek természetesen most is annyiba kerülnek, mint régebben, csak most van egy óriási támogatás az egész mögött. Közgazdasági alaptényekről van szó, de, őszintén szólva, az ember már unja, fölöslegesnek érzi, hogy ezeket újra és újra elmondja. Az a fajta támogatás, amit a kormány jelenleg csinál, tehát, hogy mindenkinek ingyenessé teszi a tankönyvet, az a szokásos perverz támogatási rendszer, amivel a demokratikus ellenzék általában nem ért egyet. A demokratikus ellenzék azt szeretné, hogy szociális alapon történjen a támogatás.

És az jó, hogy mindenkinek odaadják ingyen a tankönyvet, csak a tanárok meg a diákok nem tudják használni?

Ez megmutatja, mit jelent, hogy nincs igazából verseny ezen a területen. Nemhogy egyre jobb tankönyvek születnének, hanem úgy tűnik, hogy egyre rosszabbak. Miért is kellene jobbakat írni? Nem is kérik fel tankönyvírásra azokat, akik tudnának jó tankönyveket írni. Csak a saját berkeikből kérik fel a másod- és harmadrangú szerzőket erre, és olyan tankönyvek születnek, amilyenek. Kivéve talán egyet-kettőt. Tisztelet a kivételnek...

ITT OLVASHATÓ