Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.06.07.
Ha valaki nekem a rendszerváltás után ezt a mostani közoktatási helyzetképet vizionálja, azt mondom neki, ez elképzelhetetlen.
Most mégis itt van, itt vagyunk. Egy kézi vezérlésű, szakmaiságában folyamatosan torzuló értékrend szerint átalakuló, minden területen szoros pórázon tartó rendszerben, ami erőforrásaiban hiányos, kiégésfaktorban viszont erős. Ami nem vonzó, akkor sem, ha a „mindenbenbrüsszelahibás” mantrát halljuk mindig, meg a 800 ezres fizetéstől való elesést, miattuk, no meg az ellenzék miatt.
Nem lesz elég szakember, nem marad, és nem pótlódik. Nemcsak a pénz miatt… ez már rég nem erről szól. Ez csak kommunikációs eszköz volt arra, hogy az aktuális bűnbakokat kihangosítsák.
Mondhatunk bármit, alulmaradtunk. Minden, ami ezután történni fog, mindennél erősebben hat majd. Gyorsan, és látványosan. A társadalom kettészakadása felerősödik, és ez az állapot megszilárdul. A felzárkóztatásra tett erőfeszítések fölöslegessé válnak. Mert megfelelő oktatás nélkül ez csak hamis ábránd marad.
Mégsem bírom feladni. Mindenki nem mehet el…mindenki nem tud elmenni. És semmi sem marad az idők végezetéig, bármilyen eszközzel próbálják megingathatatlanná tenni.
"Nekem a társadalom, az, ami van. Olyan, amilyen, nem kérhetek másikat helyette. Ha nem tehetek mindent benne, ez nem ok arra, hogy semmit se tegyek." (Konrád György: A cinkos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.