„LEGFELJEBB A KISBOLT ELŐTT ISZNAK AZ EMBEREK” – ÉLET A MAGYAR VIDÉKEN, AHOL A LEGGYORSABBAN CSÖKKEN A SZÜLETÉSSZÁM

G7.HU
Szerző: FABÓK BÁLINT
2023.06.30.

A baranyai kisvárosban, Pécsváradon élő Kárpátiné Kovács Zita hat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy szülei egykori lakhelyét emlékházzá alakítja át. Az egykori sváb parasztház nemcsak azt adja vissza, hogy milyen körülmények között éltek néhány évtizede, hanem a magyar történelem egyik különösen tragikus epizódját is szemléletesebbé teszi.

A II. világháború után Felvidékről mintegy 80 ezer magyart telepítettek Magyarországra, a szerelvények egyikén utaztak Kárpátiné nagyszülei is. Egy sváb házaspár pécsváradi házába kerültek, akiknek szintén származásuk miatt kellett elhagyni lakhelyüket: a háború után több mint 200 ezer svábot telepítettek ki Magyarországról.

A helyzet drámaiságát fokozta, hogy a két kitelepített család fél évig együtt élt az emlékházzá alakított épületben. „A nagyszüleim a ház első szobájában sírtak, a sváb házaspár pedig a hátsóban. A magyar azért bűnhődött, mert magyar volt, a sváb pedig azért, mert sváb volt” – mondta Kárpátiné, aki puszta lelkesedésből, saját költségén, bármiféle bevétel vagy támogatás nélkül működteti az emlékházat.

A kitelepített családok átmeneti összeköltöztetése általános volt Pécsváradon. A sérelmek miatt nem mindig volt konfliktusmentes az együttélés, a hasonló sorsú családok azonban sokszor támogatásra leltek egymásban. „A nagyszüleim és a sváb házaspár jó viszonyba került egymással, közösen szüreteltek, közösen mentek misére. Mindnyájan sírdogáltak, de kénytelenek voltak elfogadni egymást” – mondta Kárpátiné.

Nemcsak a háború utáni be- és kitelepítések formálták át a térség népességét a múlt században. Az egykor négynemzetiségű Pécsváradot a szerbek az első világháború után hagyták el, a zsidókat a második világháborúban deportálták, a sváb lakosság egy részét pedig a környékbeli falvakba telepítették át.

A XX. század legsötétebb időszakaihoz hasonlóan az elvándorlás, a családok kettészakadása most is meghatározóak Pécsváradon és környékén, bár a jelenség természete és okai értelemszerűen teljesen mások.

„Amikor öt évvel ezelőtt elmentem az érettségi találkozóra, szinte én voltam az egyetlen, akinek egy gyereke sem dolgozott külföldön” – érzékeltette az elvándorlás mértékét Kárpátiné a saját példáján keresztül, ami nyilván nem általános, mégsem teljesen kirívó a környéken.

Az elvándorlás lenyomata leginkább a gyerekszületések számában mutatkozik meg. Az elmúlt évtizedben ugyanis a pécsváradi járásban csökkent legnagyobb ütemben az újszülöttek száma: tíz év alatt közel 20 százalékkal született kevesebb gyerek...

ITT OLVASHATÓ