Szerző: MILLEI ILONA
2023.06.07.
Az utóbbi évekbe a mentőszolgálat azért nagyon jelentős plusz forrásokat markolt föl, míg az egészségügy nem. Így a mentőszolgálat nem is tükrözi a magyar egészségügy helyzetét, hiszen rendesen „ki van stafirozva”, míg az egészségügy általánosan nem. Ezzel világította meg a két terület közötti különbséget Kunetz Zsombor. Hozzátette: a mentőszolgálat finanszírozása nagyon erősen megugrott a többi területhez, illetve saját magához képest is.
Persze – tette hozzá – van, amiben a két terület megegyezik, és ez nem más, mint a szervezetlenség, a reménytelenség és a teljes alkalmatlanság.
Kérdésünkre, hogy mi az alapvető baj a rendszerrel, elmondta: „ezernyi baj van vele, nincs finanszírozás – kivéve a mentőszolgálatot, mert ott az még lenne is –, emellett nincs szervezettség, semmiféle vezetői képesség. Gyakorlatilag a legalsó szintekig a lojalitás az, ami a készségeket jelenti, ami a fontos és nem a feladathoz szükséges készség.”
Az elemző szerint a megoldáshoz „az egészségügyi rendszer teljes átalakítására van szükség, és ehhez hozzáértő emberek kellenek, nem csak excel-táblából tájékozódni nem képes vezetők.”
Kunetz Zsombor nem hagyta szó nélkül azt sem, hogy a Népszava információi szerint a mentőszolgálatnál elkészült az a jelentés, amely a „Gálvölgyi ügy” hátterét kívánta kivizsgálni. Az erről szóló cikk alapján, országosan az azonnali segítségre szorulók 78 százaléka kap 15 percen belül segítséget, azaz az esetek 78 százalékában ér ki a mentő a sürgős hívásokhoz 15 percen belül. Ennél azonban sokkal rosszabb azon betegek helyzete, akik nem kerülhettek be a P1-es azaz priorítás 1-es kategóriába, amelyhez azonnal mentőt kell indítani, csak a P2-es, vagy P3-as kategóriába soroltak. Ebben az esetben a 15 percnél sokkal hosszabb kiérkezési időre kellett számítaniuk. Pest megyében például mindössze az esetek 31 százalékában ért ki P2-es kategóriában a mentő 15 percen belül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.