Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2023.06.02.
Orbán Viktor 60 éves. Mérleget vonhat, hol tart, mit ért el, hova tart. Ha gyerekként arra vágyott, hogy korlátlan hatalma legyen, övé legyen az ország, senki semmiben ne korlátozhassa, mindenkinél is több pénze legyen, akkor azt elérte. Megszerzett magának mindent. Boldog lehet. De vajon boldog-e?
A kérdést úgy is feltehetnénk, hogy boldogít-e a pénz és a hatalom? Boldoggá teszi-e, hogy mindenkit legyőzött, eltaposott? Boldoggá teszi-e, hogy félnek tőle, ha engedelmeskednek neki? Mert Orbánnak barátja nincs, csak alattvalója és szolgája. Valójában mindenki retteg tőle. Minél nagyobb a hatalma, annál inkább. A vazallusok most még a jó kedvétől függenek, keresik az elismerését, az élteti őket. De betelik majd egyszer a pohár. Nem lehet egy életet megfélemlítve és megnyomorítva leélni.
Orbán az egyenlő versenyt felszámolta, mert egyenlő feltételek között nem győzött. Egyenlő feltételek mellett nem áll ki senkivel. Nem sportember. Neki élet-halál kérdés a hatalom. Felszámolta a korrekt versenyt, nem vállalta az egyenlő feltételek közötti megmérettetést. Manipulált, hazudott, mindenkit megtévesztett, uszított, bevetett erőszakot, így jutott kétharmados többséghez. Utána, amint tehette, hivatalosan is megszüntette az egyenlő feltételeket. Elfoglalta, megszerezte az országot. Elégedett?
Ki lehet-e elégíteni a hatalom és a pénz utáni vágyat? Meg tud-e nyugodni egy ember, ha már elérte a korlátlan mennyiségű hatalmat és pénzt? Tudja-e élvezni azt, megelégszik-e a lelke? Rossz hírünk van, a hatalomvágy és a pénz soha nem tesz boldoggá, soha nem elégít meg, soha nem mondja, hogy elég. Orbán mindent megszerzett, amit akart, és mindent elveszített, amitől boldog lehetne, megelégítené.
Megbecsülést, tiszteletet és szeretetet nem lehet megszerezni sem hatalommal, sem pénzzel. A jóság, a nagylelkűség, az alázat, mások felemelése, megsegítése, magunk elé engedése, az önfeláldozás valami nemes cél érdekében, boldoggá tesz, megelégít. Ezeket ő már nem ismeri. Félnek tőle, de nem szeretik. A világ jobbik felén közutálatnak örvend. Összesúgnak mögötte. Nem bíznak benne, mert tudják, hogy megbízhatatlan, sunyi, képmutató ember. A gonosz oldalon áll, háborúban a jóval.
Mert az emberi méltóság, az emberi jogok, a szabadság, mások méltánylása jó, de ezeknek Orbán az ellensége. Hazudnia kell, hogy elhitesse magával és másokkal, hogy jó oldalon áll. Eközben már alig különbözik a világ szörnyetegeitől, a történelem rettegett diktátoraitól. Szemben áll a világgal, a józan ésszel, és nem tehet mást, mennie kell előre. Ez még nagyobb romlásba, keménységbe, katasztrófába viszi. Már nem elég neki, hogy Magyarország ura, Európa és a világ ura szeretne lenni.
Nem boldog, mert még nem az. Fegyverkezik, katonailag is erős akar lenni. Azt hiszi erős, miközben ő a leggyengébb, mert neki nagyon sok vesztenivalója van. Semmit nem a maga erejéből ért el, tudásával és a tehetségével nem boldogult, neki csalnia kellett. A gátlástalanság nem tehetség. Ahhoz nem kell ész, csak aljasság. Azzal a tulajdonságával boldogul, amit hajdani kebelbarátja, Simicska Lajos foglalt össze találón: a geciségével. Büszke lehet rá. Az Európai Unió és a NATO ellen keménykedik, mutatja a maga nagyságát és erejét, miközben minden „ereje” azokban a jogokban van, amelyeket érdemtelenül kapott azoktól, akiket ellenségeinek tart. Ha elveszik tőle ezeket a jogokat, akkor ő egy senki. Mások kegyéből lehet az, aki. Azok ellen harcol, azokat mocskolja, akiknek mindent köszönhet.
Ezzel visszaélni nagyon szánalmas dolog. Ez nem tehetség, nem tudás, nem képesség és nem erő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.