Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2023.06.10.
A „pedagógusok új életpályájáról” szóló, kedden benyújtott törvénytervezet – közismertebb nevén: státusztörvény – egyetlen valós megoldást sem kínál a közoktatás problémáira, állítja a Civil Közoktatási Platform. A Belügyminisztérium mást mond: az új jogszabály a pedagógusok nagyobb szakmai és anyagi megbecsülését teszi lehetővé. Hol az igazság?
Egy vicc jutott eszembe: igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak? A hír igaz, de nem Moszkvában, hanem Vlagyivosztokban, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. A státusztörvény és más intézkedések mellé rendelt kormányzati magyarázatokat valahogy így lehet értelmezni. Ez a törvénytervezet a semmiből jött, egyáltalán nem volt rá szükség, és semmit nem old meg. Az kiolvasható belőle, hogy a kormány nem egy oktatásfókuszú pedagóguspolitikával akarja megoldani azt a krízishelyzetet, amit az egyre nagyobb pedagógushiány, a pályaelhagyás, az utánpótlás hiánya okoz. Nem foglalkozik azzal, ami ennek a jelenségnek az oka a pedagógustársadalom elöregedésén kívül. Amit látunk, hogy úgy kezelik ezt a területet, mint egy kényszermunkatábort: a napi penzum, hogy 20 tonna követ kell kibányászni. Ha azt eddig 140 ezren bányászták, akkor tőlük várták el, ha a nyugdíjazások, pályaelhagyás után mondjuk 115 ezer rabszolga marad, akkor nekik kell teljesíteni. Ennek a megoldásnak ágyaz meg a státusztörvény, ehhez alakítja ki a jogi kereteket.
Például mire gondol?
Például arra, hogy eredetileg az egyenlőtlen munkabeosztás lehetőségének megteremtése érdekében hathónapos munkaidőkeret megállapítás megengedte volna a 48 órás heti munkaidőt, ám a benyújtott változatból ez végül kikerült. Ami nem azt jelenti, hogy akkor ennyi nem lehet, hanem azt, hogy a határ a csillagos ég. De van egy olyan paragrafus is, ami lehetővé teszi, hogy a tankerületi vezető meghatározza a pedagógusok számára, hol, mennyi munkát végezzenek és mennyi ideig. A pedagógusok szabad felhasználású munkaidőkeretéről is dönthet úgy, hogy azt az iskolában töltsék el. Ha a törvényt elfogadják, az adott járáson belül át is lehet majd helyezni őket másik intézménybe dolgozni, akár utasítással is. Mindezt azért, hogy “a köznevelési feladatellátás folyamatos működése biztosítható legyen”. Micsoda arcátlanság. Igen, ehhez tényleg kellenek pedagógusok, de nem úgy, hogy játszom velük, mint a zsetonokkal. A probléma gyökereihez a kormány nem hajlandó hozzányúlni, pedig a pedagógusok jól artikulálták, milyen problémáik vannak: a bérezésen kívül nem elégedettek a munkakörülményeikkel, szakmai munkájukkal, ami korlátok közé van szorítva. De a tárca a szakmai problémakezelés helyett inkább úgy gondolja, azzal a pedagógusállománnyal főz, ami van.
Mintha a kormány valójában a pedagógushiány további növekedésére számítana.
Egyértelmű, hogy erre számít. A pedagógusok többsége 50 év feletti, a következő években a nyugdíjazások meg fognak ugrani, erre lehet készülni. A kormány mindent mér, biztosan tisztában vannak azzal is, valójában mekkora a pályaelhagyók aránya. De mivel nem akarják kezelni azokat a strukturális problémákat, amik elüldözik a pályáról a tanárokat, azzal számolnak, hogy fogyni fognak, és olyan helyzeteket rögzítenek a törvényben, amelyek esetén előírható a többletmunka. A kormány eszközként tekint a pedagógusokra, nem az a célja, hogy vonzó legyen a pálya, hanem bármit megtehetővé tesz azokkal szemben, akik még ott maradtak. Az is teljesen egyértelmű, hogy iskolabezárásokra is számítani kell majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.