Szerző: Amerikai Népszava
2023.06.26.
Az Orosz Birodalom kialakulásában fontos lépés volt Moszkva felemelkedése a 14. század elején. A 15. században megszülető Oroszország magja Moszkva volt.
III. Iván a nagyhercegi cím birtokosa „Minden Rusz uralkodójának” nevezte magát, és uralma kezdetétől az „orosz föld összegyűjtése” politikáját folytatta. Ügyes stratégiájával katonailag is le tudta győzni a formailag nagyhercegként neki alárendelt, de gyakorlatilag önálló és litvánbarát politikát folytató Novgorodi Köztársaságot, és birodalmához csatolta.
Ez az „egyesítés”, melyet a centralizáció szellemiségű orosz/szovjet történetírás egyöntetűen „progresszív történelmi folyamatként” értékelt, alkalmasint kegyetlen, véres hódítás volt.
Az orosz állam területének kiterjesztése a következő évszázadokban folytatódott. Az orosz gyarmatosítás sajátossága, hogy Oroszországnak nem voltak tengerentúli gyarmatai. Ehelyett közvetlenül Oroszországgal határos területeket hóditották meg. A kolonializmus ilyen változatát leggyakrabban „kontinentális stílusú imperializmusnak” vagy belső gyarmatosításnak nevezik. Az orosz imperializmus különbözik a többi európai gyarmatbirodalmától, mivel birodalma szárazföldi, nem pedig tengerentúli, ami azt is jelentette, hogy a lázadásokat könnyebben lehetett elfojtani.
Az Orosz Birodalom[2] története 1721-ben kezdődik az északi háborúban Svédország felett aratott győzelemmel és Európa nagyhatalommá válásával. Az európai hatalmi struktúra új státuszának hangsúlyozására I. (Nagy) Péter, 1682 óta Oroszország cárja és nagyhercege, az orosz cárságot átnevezte „Orosz Birodalomnak”[3]. A Nagy Péter által 1721-ben kikiáltott Orosz Birodalom[4] a Balti-tengerhez, a Fekete-tengerhez és a Földközi-tengerhez keresett hozzáférést, hogy gazdasági és politikai tengeri kapcsolatokat létesítsen.[5] I.(Nagy) Péter uralkodásától kezdve a Nyugat–Kelet kérdés az orosz történelem központi témájává és egyben az orosz tudat egyik meghatározó részévé vált. I. Péter nyugati fordulata eredményeképpen létrejött Orosz Birodalomban természetszerűleg felerősödött a nyugati eszmék hatása. A 18. századtól a szűk értelmiségi elit által ápolt „orosz eszme” különböző alakváltozásai a nyugati szellemi áramlatokkal kölcsönhatásban fejlődtek. A különböző ideológiák szerepe hektikusan alakult, hol a „kormányzati liberalizmus” került előtérbe (I. Sándor és II. Sándor idején), hol a konzervativizmus (I. Miklós, III. Sándor), de az Orosz Birodalom fejlődése mégis – szellemtörténeti értelemben is – egyfajta modernizáció, nyugatosodás medrében haladt.
A 16. század óta Oroszország hat irányba terjeszkedett: Szibériában, Közép -Európában, Skandináviában, Közép-Ázsiában, a Kaukázus térségében és a Balkánon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.