Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2023.06.06.
Konkrét példák a friss döntések közül:
- Az idén 30 éves TÁP Színház 4 pályázatára: 0 forint.
- A Fischer Iván féle Budapesti Fesztiválzenekar 5 pályázatára: 0 forint.
- Dollár Papa Gyermekei 3 pályázatára 0 forint.
- Pintér Béla és Társulata 2 pályázatára 0 forint.
- MU Színház 5 pályázatára összesen 17,5 millió forint.
- Szkéné Színház 5 pályázatára összesen 18 millió forint.
- Trafó három pályázatára összesen 2,5 millió forint.
- Budapesti Operettszínház 3 pályázatán összesen 87 millió forint.
- Az Új Színház Nonprofit Kft. 3 pályázatán összesen 68 millió forintot kapott.
- A József Attila Színház Nonprofit Kft. 4 pályázaton 109 millió forintot.
- A Katona József Színház szervezete 4 pályázaton kapott 23 millió forintot.
A Karacsony-Gulyás féle színházi paktum – vagyis a fővárosi színházak fenntartói feladatainak kormány által kikényszerített szétosztása – értelmében a fenti színházak közül a Trafót, Katonát az önkormányzat tartja fenn, az Operettet, Új Színházat, József Attilát pedig a kormány. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nagy, akár kiemelt nemzeti kulturális intézmények ne kerültek volna bajba, és nem lenne szükségük minden forrásra.
Igen, de úgy tűnik, a legnagyobb vesztesei az átláthatatlan és egyenlőtlen rendszernek pont azok a független és/vagy magán társulatok, amelyeknek a tao-támogatások beszántásáig növekedtek a jegybevételei. A kormány által fenntartott kőszínházaknak ebből a keretből is bőven jutott. A taorendszer például az Átrium esetében életet adott egy innovatív és megtérülő színházi társulásnak, majd a hirtelen megszüntetése nyomán kialakult zavaros támogatási rendszer bedöntötte azt, hiszen állami és önkormányzati források híján az Átrium költségvetése nagyrészt a lehívható taopénzek stabil beérkezésére támaszkodott a közvetlen jegybevétel mellett. Persze lehet azt mondani, hogy egy magánszínház működjön teljes mértékben magán forrásokból, vagyis “éljen meg a piacon”, csak ez egy olyan piac, ahol gyakorlatilag az összes többi eladott színházjegybe az állam több ezer, a kiemelt intézmények esetében több tízezer forinttal száll be, attól a nehezen vitatható szándéktól vezérelve, hogy legyenek kulturális értéket képviselő és viszonylag hozzáférhető színházi előadások Magyarországon.
Egy párhuzam: Mindeközben a magyar kultúrafinanszírozás rendszerében hagyományosan fontos szerepet betöltő, azonban még nyomaiban a kollégiumokon keresztül a szakmaiság látszatát fenntartó Nemzeti Kulturális Alapnak jelentős megszorításokkal kellett szembenéznie a közelmúltban.
A fővárosi önkormányzat egyszer már segített: Kifejezetten az Átrium, a Centrál és a Pintér Béla Társulat, valamint a még durván kéttucat előadó-művészeti szervezet nehéz helyzete miatt, a Fővárosi Önkormányzat egy 150 millió forintos egyszeri gyorssegélyalapot hozott létre Mentőöv Program néven tavaly nyár végén.
A Karacsony-Gulyás féle színházi paktum – vagyis a fővárosi színházak fenntartói feladatainak kormány által kikényszerített szétosztása – értelmében a fenti színházak közül a Trafót, Katonát az önkormányzat tartja fenn, az Operettet, Új Színházat, József Attilát pedig a kormány. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a nagy, akár kiemelt nemzeti kulturális intézmények ne kerültek volna bajba, és nem lenne szükségük minden forrásra.
Igen, de úgy tűnik, a legnagyobb vesztesei az átláthatatlan és egyenlőtlen rendszernek pont azok a független és/vagy magán társulatok, amelyeknek a tao-támogatások beszántásáig növekedtek a jegybevételei. A kormány által fenntartott kőszínházaknak ebből a keretből is bőven jutott. A taorendszer például az Átrium esetében életet adott egy innovatív és megtérülő színházi társulásnak, majd a hirtelen megszüntetése nyomán kialakult zavaros támogatási rendszer bedöntötte azt, hiszen állami és önkormányzati források híján az Átrium költségvetése nagyrészt a lehívható taopénzek stabil beérkezésére támaszkodott a közvetlen jegybevétel mellett. Persze lehet azt mondani, hogy egy magánszínház működjön teljes mértékben magán forrásokból, vagyis “éljen meg a piacon”, csak ez egy olyan piac, ahol gyakorlatilag az összes többi eladott színházjegybe az állam több ezer, a kiemelt intézmények esetében több tízezer forinttal száll be, attól a nehezen vitatható szándéktól vezérelve, hogy legyenek kulturális értéket képviselő és viszonylag hozzáférhető színházi előadások Magyarországon.
Egy párhuzam: Mindeközben a magyar kultúrafinanszírozás rendszerében hagyományosan fontos szerepet betöltő, azonban még nyomaiban a kollégiumokon keresztül a szakmaiság látszatát fenntartó Nemzeti Kulturális Alapnak jelentős megszorításokkal kellett szembenéznie a közelmúltban.
A fővárosi önkormányzat egyszer már segített: Kifejezetten az Átrium, a Centrál és a Pintér Béla Társulat, valamint a még durván kéttucat előadó-művészeti szervezet nehéz helyzete miatt, a Fővárosi Önkormányzat egy 150 millió forintos egyszeri gyorssegélyalapot hozott létre Mentőöv Program néven tavaly nyár végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.