Szerző: MILLEI ILONA
2023.05.25.
Bár nem értem, hogy ez az orosz maffiafilmekben sokszor elhangzó több tiszteletet követelés hogyan, mikor és miért épült be a Fidesz politikai szókincsébe, de, ha már kölcsönvettem, én legalább indokát is adom, amikor több tiszteletet követelek a gyerekeinknek!
Kezdjük az elején! Ön azzal kezdte áldatlan tevékenységét, hogy a legkiszolgáltatottabbakat, a leginkább védekezni képteleneket vette célba, a gyerekeket. A magyar társadalom még föl sem ocsúdott, ön máris leszállította a tankötelezettség korhatárát 18-ról 16 évre. Ezzel azonnal megteremtette a lehetőségét annak, hogy évente több ezer gyerek kerüljön ki az iskolapadból szó szerint a semmibe, ráadásul pont azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre. Tegyük hozzá, a munkaerőpiacon eladhatatlan tudásukkal szerencsére vállalhatnak munkát – még, ha szó szerint szarért-fosért is –, ha kapnak. Többnyire persze nem kapnak, így marad nekik a csellengés, a semmibe révedés, az elveszettség, aztán valamivel később, ha mégis ki akarnak lábalni reménytelen helyzetükből, esetleg a drog és a bűnözés.
Aztán gyorsan kitalálta, miniszterelnök úr, hogy a közoktatást közneveléssé „nemesíti”, amivel egy modern, a XXI. századba vezető, épp futó oktatási reformot elvágott, ehelyett bevezetett egy, a XX. századba, leginkább a két világháború között regnáló, poroszosan visszaforduló köznevelési törvényt. Azóta azonban a magyar közoktatás csak egyre romlik. Ezt mutatják a legutóbbi PISA-felmérések is: a 15 évesek teljesítményét mérő nemzetközi teszten a magyar diákok átlag alatt végeztek a természettudomány, a matematika és a szövegértés terén is. Azt az oktatáskutatók már rég mondják, hogy rendszer szintű beavatkozásra lenne szükség, teljesen új oktatáspolitikára, ami haladéktalanul elkezdi kiegyenlíteni az alapképességek szintjét, csökkenteni a diákok közötti különbséget, mert még inkább el fognak szakadni egymástól az egyre jobban és az egyre rosszabbul teljesítők. Legutóbb az öt évente megrendezett nemzetközi PIRLS mérés látott napvilágot, ami a negyedikes diákok szövegértési képességeit méri. Ebből az derült ki, hogy a tíz évesek jelentős része nem tud értelmezni egy egyszerű szöveget.
A leszakadás ijesztő ténye, hogy Nógrád megyében majdnem minden ötödik felső tagozatos tanuló a lemorzsolódás határán billeg, míg a budapestiek csupán 3,7 százaléka érintett ebben. Az elit meg alig, hiszen legtöbbjük gyereke már középiskolába is külföldön jár. Az itthon tanulók pedig milliós tandíjért elit magán- vagy egyházi iskolába. Ez pedig egy olyan társadalmat hozhat létre, amit gondolkodó ember nem kíván az ellenségének sem, nemhogy a jövőnek.
A reformhoz persze tanárok is kellenének, csakhogy, nálunk egyre kevesebben vannak. Nem csoda, hisz' sem anyagilag, sem erkölcsileg nincsenek megbecsülve, sőt, a bosszútörvénynek is nevezett státusztörvénnyel épp most próbálják elüldözni azokat is, akik igazi pedagógusként még kiálltak a gyerekek munkaterhelésének csökkentéséért, egy jobb, XXI századi Nemzeti alaptantervért, a jövőért, és persze önmagukért, a megbecsülésükért és a bérükért is.
De nem csak ők fognak hiányozni egy jobb oktatáshoz, a közoktatás tarthatatlan állapota miatt Magyarországon elképesztően alacsony a tanári pályára jelentkezők száma is. Önöknek tényleg sikerült elvenni a fiatalok kedvét attól, hogy akár csak a tanári pálya közelébe menjenek. Erre csupán azt mondhatom, több tiszteletet a pedagógusoknak!
De nézzük, mennyit is költünk mi oktatásra?
Az OECD, vagyis a 37 fejlett piacgazdasággal rendelkező és a demokrácia mellett elkötelezett tagból álló Gazdasági és Együttműködési Szervezet 2022-es kiadványa, az Education at a Glance szerint az alap- és felsőfokú oktatásra fordított állami kiadások a teljes kormányzati kiadás 7,1 százalékát tették ki, ami alacsonyabb volt az OECD-átlagnál (10,6 százalék). Magyarországon mindössze egy százalékkal nőttek a pedagógusfizetések, és hazánkban az OECD átlagnál lassabban nőtt a felsőoktatásban résztvevők aránya is.
Az alap- és felsőfokú oktatásban az OECD-országok diákonként átlagosan 11 990 USD-t költenek évente oktatási intézményekre. Összehasonlításképpen, Magyarország 2019-ben 8 738 USD-t költött diákonként. A 6 és 15 év közötti tanulók oktatására fordított összesített kiadás 78 969 USD volt, ami jelentősen elmarad az OECD 105 502 USD-s átlagától.
Az oktatás tanterveire, szervezeti irányítására az OECD-országok összességében átlagosan körülbelül 9 923 USD-t költenek diákonként az alapfokú oktatásban és 11 400 USD-t a középfokú oktatásban. Magyarországon ez az érték 8 262 USD alapfokú és 7 827 USD középiskolai szinten, ami a legalacsonyabbak közé tartozik az OECD országok között.
A tanárok és az intézményvezetők fizetése fontos meghatározója a tanári pálya vonzerejének. A legtöbb OECD-országban a közoktatási intézményekben a tanárok (és az intézményvezetők) törvényben előírt fizetése az általuk tanított tárgy végzettségi és a tapasztalati növekedésével nő. Az OECD-országok átlagában a tényleges fizetések 41 941 USD-től 53 682 USD-ig terjednek, Magyarországon a tényleges fizetések átlagosan 25 445 USD-tól 29 158 USD-ig terjednek. 2015 és 2021 között az OECD-országok átlagában a 15 éves gyakorlattal és a legelterjedtebb képesítéssel rendelkező, általános képzésű tanárok törvényben előírt fizetése reálértéken hat százalékkal emelkedett. Magyarországon az OECD-átlagnál kisebb mértékben, mindössze egy százalékkal nőttek a fizetések.
Magyarországon a pedagógusok 40,4 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a többi felsőfokú végzettségű munkavállaló.
Miniszterelnök úr! Abból, hogy önök kevesebbet fordítanak közoktatásra, mint a tao nélkül a sportba ölt pénz, lehet látni, hogy a magyar kormány miként tekint az oktatás helyzetére, az abban dolgozókra, a jövő generációjára, a jövő Magyarországára.
Úgyhogy csak azt mondhatom: ha szükségetek van a pénzünkre, tanúsítsatok tiszteletet, ne szankcionáljátok az oktatást!
Több tiszteletet a jövőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.