’TÁNCKÖSZÖNCSE

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.05.02.

Szabadulóbulit tartott Budaházy Gy., a nemzet dédelgetett terroristája május elsején, a valaha volt munka ünnepét használva fel erre. A nemzeti oldal közös győzelmének nevezte, hogy Novák álelnök megkegyelmezett neki, valószínűleg felsőbb utasításra.

Hogy Budaházy mit gondol, az az ő nyomora, a nemzeti oldalé viszont az, hogy a tudósítások szerint csókolgatták és ölelgették a rajongói, így egyben minősítve is a nemzeti oldalt. Az eddig a narratívában a Fideszé volt, vagy maga a Fidesz volt az, ilyképp kiderült, amit amúgy is tudtunk, hogy egy brancs ez, bármennyire is próbálják tagadni.

Eddig nem tudtuk, hogy Budaházynak rajongói volnának, vagy ha nem voltak, most már lettek, bár nem világos, mit ünnepelnek benne, hacsak nem az erőszakot. Savas bácsik, esernyős-kardos matrónák idolja lehet ő, akit Novák álelnök a szerencsétlen Ferencre hivatkozva engedett szabadon, meg sem engedve a szerencsétlen pápának, hogy tiltakozzon ellene vagy kikérje magának. A világ józanabb fele egyébként úgy értékelte a Szentatya látogatását, ahogy magunk is láttuk, hogy ez nem volt egyéb, mint Orbán hatalmi legitimációja és pár szavazat begyűjtése, mert a kampány örök és soha véget nem érő.

Budaházynak ezt a csűrdöngölést jelentette a munka valaha volt ünnepe, ami dátumot és napot mindenki világlátása és gusztusa szerint értelmezett az úr 2023. évében, Gyurcsány például úgy, hogy Orbán elvette a munka becsületét, ami azt tételezi, hogy valaha volt ilyenje neki. Idealista álláspont, de nem szállunk vitába vele, mert nem olyan időket élünk. Csak elképzeljük ezt az időt a múltnak megfelelően, hogy vonultak volna a dolgozók az emelvényen kalapjaikkal integető nagyjaink előtt, a sok kínai, thai és más vendégmunkások, hogy nagyjaink ott hasonlottak volna meg kalappal a kézben a lufik alatt.

De ez egyáltalán nem biztos. Ők lehet, hogy épp ezt akarják, ha akarnak egyáltalán valamit a lopáson kívül, amire újabb bizonyság, hogy Ferenc látogatása és a majális takarásában elindult Mészáros gigabankja, amit évtizedes, sziszifuszi munkával rakott össze neki a NER élcsapata. Valahol ez is munka, ők tehát ünnepelhettek volna, mégsem tették, mert drága nekik a virsli. Május elseje egyébként annak is a boldogsága volna, hogy csatlakoztunk az EU-hoz, de az akkori eufóriát mára a protkók csattogtatása váltotta fel. Már a pénz sem jön, mert ezt is elcseszték, és az ilyen Budaházy-féle nemzeti vonal menekülne is belőle.

Az EU-ban túl világos van, nem való az a nemzetieknek. A csatlakozás évfordulója ilyképp és ezért mintha nem is lett volna, kivéve a Momentumot. Ők egy EU-s zászlót tűztek ki a karmelitai kordonra bevéve és meghódítva azt, és még csak könnygázt sem kaptak a képükbe, tehát boldogok is lehettek volna, bár nem tudható, azok is voltak-e. Hadházy képviselő egyébként, aki a kordon elleni küzdelem vezéralakja, az ünnepi napokat arra használta fel, hogy számos építkezést felkeresve dokumentálta, azoknál nincsen kordon, azaz, a Karmelitánál sem kellene, és mégis van. Más lehet az ok, vonta le a következtetést.

A kérdés most már csak az, kinek és mit szeretne bizonyítani a nyilvánvalóval, mert nekünk nem szükséges, azoknak meg tök mindegy. Ők azt zárnak le, amit csak akarnak, mint ahogyan az elhíresült lombkoronasétány megálmodója is, Nyírmártonfalva polgármestere, aki az immár Európa-hírű műalkotáshoz tiltotta meg a bejárást azt híve, így majd nem röhögnek rajta, pedig fognak. Vagy ha nem, akkor az elborzadás miatt, bár már azon is túl vagyunk, illetve azok, akik egyáltalán hallottak róla. Nincsenek túl sokan, mert a NER tömegbázisához csak szűrt információk juthatnak el a sikerekről és pátoszokról.

Ilyen volt az is, hogy Novák álelnök sós stánglit sütött a pápának útravalóul saját kezűleg. Azzal a kézzel, amellyel annak idején seggtörlővel pucolt ablakot, ilyképp mindkét színdarab azt volt hivatott bizonyítani, hogy ő még mindig a nép egyszerű gyermeke. Gyalázatos színjáték ez, mint ma már ez egész életünk, ahol mindenki azzal foglalkozik, régen minden mennyivel jobb volt. És itt a kádári felvonulásokra emlékeznek, virslire meg sörre, a ’táncköszöncse dalra és az akkori hazugságokra. S hogy azt szebbnek látják, mint a mát, mindent el is mond a jelenről. Hogy egy Budaházyt ölelgetnek, az indokolja a kép sötétségét.

ITT OLVASHATÓ