Szerző: MILLEI ILONA
2023.05.07.
Sokakat felháborított, ami május 3-án a könnygáztól a dulakodásig a Karmelita előtti tüntetésen a fiatalokkal történt. Civil szervezetek, túl azon, hogy jogi segítséget ajánlottak fel a diákoknak, felszólították a hatalmat pártatlan vizsgálatra. Ön szerint várható, egy ilyen vizsgálat?
Nem. Ez az állami terrornak egy újabb megnyilvánulása, ami fokozódik, és fiatalok ellen elég brutális. De ez megfélemlítési stratégia, és nem fognak bocsánatot kérni.
A diákok számára miféle élményt jelentett mindez, mennyire befolyásolja a jövőképüket?
Az biztos, hogy megrázkódtatás, mert amikor az emberrel szemben erőszakot alkalmaznak, az mindenképpen nagyon komoly traumás sokkot okoz. A kiszolgáltatottság, a megalázás minden ember számára rettenetes. Talán az egyik legrosszabb lelki állapot. Egy fiatalnak fokozottan az.
Számít-e, és ha igen, mennyire, hogy a vasárnapi anyák napján fehér ruhás felvonulást terveznek a Várba? Érdekli ez egyáltalán a hatalmat?
Nem.
Mégis van jelentősége egy ilyen kivonulásnak?
Igen, persze. Ha folyamatosan zajlik ez az aktivitás, az oda-vissza hatással van. Egyrészt tartja valamennyire a teljesen kiszolgáltatott emberekben a lelket, hogy mégsem teljesen passzívak, csinálnak valamit. Másrészt talán ez a fokozódás kiválthat egy óvatossági reakciót. Szerintem az egyetlen, a legfontosabb mozzanat: nem leállni. Mert egyébként nyilvánvalóan a kifárasztásra játszik a kormány politikája, mondván, hogy úgyis rálegyintenek az emberek: „mit értek el vele, akkor én miért ugráljak?” Ez bevált az elmúlt évtizedben, sőt, ’56-ot leszámítva, az egész évszázadban bevált. Úgyhogy a kormány ezt a taktikát fogja továbbra is követni. Ez ellen egyetlen dolgot lehet csinálni, nem leállni.
Lehet, hogy egyre durvább eszközöket fog bevetni a hatalom?
Nem lehet, biztos. Ennek van egy szinte automatikus dinamikája. Ha egyszer elindul, akkor ez egy „vak” tömeglélektani folyamat. Nagyon nehéz megállni, vissza meg pláne nem szokás lépni. A világban és a történelemben azt lehet megfigyelni, hogyha beindul az erőszak, akkor az nem tud leállni.
Nem. Ez az állami terrornak egy újabb megnyilvánulása, ami fokozódik, és fiatalok ellen elég brutális. De ez megfélemlítési stratégia, és nem fognak bocsánatot kérni.
A diákok számára miféle élményt jelentett mindez, mennyire befolyásolja a jövőképüket?
Az biztos, hogy megrázkódtatás, mert amikor az emberrel szemben erőszakot alkalmaznak, az mindenképpen nagyon komoly traumás sokkot okoz. A kiszolgáltatottság, a megalázás minden ember számára rettenetes. Talán az egyik legrosszabb lelki állapot. Egy fiatalnak fokozottan az.
Számít-e, és ha igen, mennyire, hogy a vasárnapi anyák napján fehér ruhás felvonulást terveznek a Várba? Érdekli ez egyáltalán a hatalmat?
Nem.
Mégis van jelentősége egy ilyen kivonulásnak?
Igen, persze. Ha folyamatosan zajlik ez az aktivitás, az oda-vissza hatással van. Egyrészt tartja valamennyire a teljesen kiszolgáltatott emberekben a lelket, hogy mégsem teljesen passzívak, csinálnak valamit. Másrészt talán ez a fokozódás kiválthat egy óvatossági reakciót. Szerintem az egyetlen, a legfontosabb mozzanat: nem leállni. Mert egyébként nyilvánvalóan a kifárasztásra játszik a kormány politikája, mondván, hogy úgyis rálegyintenek az emberek: „mit értek el vele, akkor én miért ugráljak?” Ez bevált az elmúlt évtizedben, sőt, ’56-ot leszámítva, az egész évszázadban bevált. Úgyhogy a kormány ezt a taktikát fogja továbbra is követni. Ez ellen egyetlen dolgot lehet csinálni, nem leállni.
Lehet, hogy egyre durvább eszközöket fog bevetni a hatalom?
Nem lehet, biztos. Ennek van egy szinte automatikus dinamikája. Ha egyszer elindul, akkor ez egy „vak” tömeglélektani folyamat. Nagyon nehéz megállni, vissza meg pláne nem szokás lépni. A világban és a történelemben azt lehet megfigyelni, hogyha beindul az erőszak, akkor az nem tud leállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.