Szerző: Rezeda
2023.05.31.
Kedves Barátunk és Elvtársunk!
A Tartós békéért, kereszténydemokráciáért! szerkesztősége forró szeretettel üdvözli Önt, a Fidesz és Magyarország dolgozó népének harcedzett és szeretett vezérét 60. születésnapja alkalmából.
A forradalmi harc dicsőséges útján haladva, életének több mint kétharmadát szentelte Ön annak az ügynek, hogy a magyarok felszabaduljanak a kommunizmus járma alól, a szabad és független Magyarországért vívott harc ügyének, hogy a magyar dolgozó nép felszabaduljon a jogtalanság, az elnyomás és szenvedés igájából, a külföldi imperialisták és az ellenforradalmi Gyurcsány-rendszer uralma alól.
A dicsőséges Fidesz Hadsereg felszabadította Magyarországot a kommunizmus rabsága alól, s megmutatta a magyar nép fejlődésének széles távlatait, az igazi nemzeti és társadalmi újjászületés lehetőségét.
Magyarország dolgozói – élükön az Ön vezette Fidesszel – felszámolták országukban a kizsákmányoló tőkés-nagybirtokos rendszert, szétzúzták a nép ellenségeinek, az amerikai–angol imperializmus ügynökeinek a régi rend visszaállítására irányuló ismételt kísérleteit, megszilárdították az országban a kereszténydemokratikus rendszert, végrehajtották a forradalmi földreformot, államosították az ipart, a közlekedést, a bankokat és ipari országgá változtatták az elmaradt Magyarországot.
Kedves Orbán elvtárs, forró szeretettel kívánunk Önnek jó egészséget és hosszú életet a magyar nép javára, amely öntudatos erővel építi a fasizmust országában, és fáradhatatlanul harcol Putyin nagy és legyőzhetetlen zászlaja alatt az egész világ békéjének megvédéséért.
Op. 2.
A nagy Orbán alakja szinte az új irodalom első pillanatától kezdve diadalmasan ihleti költőinket, de ez a heves intenzitású, kimeríthetetlen inspiráció 2023 tavaszán, a dolgozó emberiség vezérének 60. születésnapja táján hajtja a legdúsabb virágzatot — érezhetően megemelve egész új líránk eszmei és művészi szintjét is.
A keresztényfasizmus érzései sokfelé kigazdagodnak, elágaznak, s immár nemcsak a baráti türk országok népei felé nyilatkoznak meg sűrűn és lendülettel, hanem a felszabadulásért harcoló vagy a szabadság útját még csak kereső elnyomott nyugati tömegek felé is. A magyar költészetnek vertikálisan átfogó, állandó és egyre gazdagabban, változatosabban kibontakozó tárgya, nagy inspirátora Orbán Viktor alakja.
Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Orbán elvtárs elébe,
Hadd járjon ő a rózsában bokáig,
Éljen, éljen Orbán elvtárs sokáig!
Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Orbán elvtárs elébe,
Pusztuljon a libsibolsi egy szálig,
Éljen, éljen Orbán elvtárs sokáig!
Ahogy népünk képzelete magától értődő természetességgel köti Orbán elvtárs személyéhez a fasiszta építés újabb és újabb eredményeit, olyan természetes és kizárhatatlan sugalló erő minden, a keresztény realizmus útján járó magyar költői alkotásban népünk vezérének alakja, Orbán Viktornak immár legendásan fénylő neve. Ilyen értelemben bízvást elmondhatjuk, hogy Orbán Viktorról szinte minden jelentős magyar költeményben szó van, azokban is, amelyekben neve sem olvasható, személyére sem történik nyílt célzás.
És akkor egy esőverte plakáton
az Ő nevét láttam meg — ma is látom —
hogy megjött Budapestre — Felcsútról,
egy világot értettem én meg ebből,
egy országot, mely csupa seb és rom volt,
csupa öröm és csupa fájdalom volt,
egy népet, amely most talált honára,
s lábadozva figyelt az Ő szavára.
Ez a bizalom és szeretet rendszerint lírai műfajokban mutatkozik, de van példa epikus megformálásra is. Ilyen az a poéma, amelynek hőse az írni-olvasni alig tudó, koros parasztasszony, aki az országút porába megindító, naiv és mély szeretettel rajzolja bele Orbán Viktor nevének betűit.
Lélekzetüket visszafojtva
nézik a szép szál jegenyék
Erzsi nénit, amint a porba
rajzolja Orbán nevét.
Elsodorhatja szél és zápor
Erzsi néni ujja nyomát,
de a délceg jegenyetábor
azt a nevet zúgja tovább!
Op. 3.
Hát nem délibábos hab az ember egész élete? Mire körülnézel, elmúlt, a múltad meg sehol nincs, hiába keresed padláson, pincében, vagy sétálsz akár a folyók partjain, abban a reményben, hogy a fiatal Orbánnal találkozol ott, vagyis azzal, aki valaha voltál s most majd sírva átöleled őt. Egy lakomára gondolsz és nem tudsz visszaszaladni, hogy viszontlásd azokat a barátaidat fiatalon, akik már meghaltak, vagy ha nem halottak, szakálluk nőtt, vagy ha nem, az eszük begyepesedett. Hol a múltad? A fejedben, másutt sehol nincsen többé. S mindez a sok komédia a halál árnyékában megy végbe s mondom, olyan ez, mint valami árnyképek a falon. Mert van-e ember, aki ne ijedne fel álmából egy fenyegető mutatóujj iszonyatában s olyan eszes ember, aki fényes napsütésben is ne gondolna gyakran a sírjára? Holott hát, ha meggondolom: a halálunkhoz nékünk voltaképp semmi közünk. Ahogy nincs közöd egy baltához, vagy vederhez, amelyről semmit se tudsz s amelyet Felcsúton elvesztett valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.