Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2023.05.07.
Nincs nálam az irodalmi bölcsek köve (ki plagizálta el? – kérdezhetné a posztmodern emlőkön nevelkedett olvasó)
Magyarország és Erdélyország közös szégyene, hogy a nyilas eszméket támogató, élete utolsó leheletéig megátalkodott Szálasi-hívő, fasiszta, íróként pedig középszerű Wass Albertnek évek óta egyre nagyobb a kultusza. Nem érdemli meg. Ez az ember két ország közös szégyene. Aki azt hiszi, hogy túlzok, olvassa figyelmesen az alábbi idézeteket, amelyeket abból a Hídfő című, magyar hungarista emigránsok által működtetett lapból vettem át, amelynek Wass az 1950-60-as években rendszeresen szerzője volt. Éppen úgy, mint Fiala Ferenc, a Szálasi-kormány sajtófőnöke, vagy a Szálasit, Endre Lászlót és Bárdossyt dicsőítő, hírhedt fajvédő Marschalkó Lajos.
1958. június 10-én a Hídfő felháborodott amiatt, mert az „Így néztek ki a magyar nemzet sírásói” című, akkor frissen kiadott könyv nevén nevezte a bűnösöket, akiket a Hídfő e szavakkal védett meg: e kötetben „a magyarság mártírjait igyekeznek meggyalázni, hamis színben feltüntetni Horthy Miklóstól, Szálasi Ferenctől Omelka Ferencig vagy vitéz Endre Lászlóig, tolvajjá, kalandorrá, gyilkossá és rablóvá bélyegezni mindenkit, még egy Bárdossy Lászlót is”....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.