TOTÁLIS BOSSZÚ: MÁR A TANÁROK SZÓLÁSSZABADSÁGA ÉS MAGÁNÉLETE IS VESZÉLYBEN FOROG

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SASHEGYI ZSÓFIA
2023.04.18.

Miközben sok szó esik arról, hogy a pedagógus-szakszervezetek ismét sztrájkot szerveznek és aláírást gyűjtenek a tömeges tiltakozást kiváltó státusztörvény ellen, kevesen tudják, konkrétan mi mindennel veri ki a biztosítékot a jogszabálytervezet. Amellett, hogy a közalkalmazotti státuszukból kipenderített érintetteket szinte minden szerzett joguktól megfosztaná, ha ebben a formájában fogadják el, az mérföldkő lehet a szólásszabadságot érintő rendszerváltás utáni jogalkotásban is. A törvény hatályba lépésétől ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat, ha a tanárok bírálni merik a közoktatást – akár munkaidőn kívül. Ez azonban csak egy seb a sok közül, amelyet a tanártársadalomnak okozhat a „bosszútörvényként” is emlegetett tervezet. Kisokos pontról pontra.

A közoktatás bírálatát ma nehéz megállni. A kormány ugyanis ahelyett, hogy a tavaly július 29-én benyújott úgynevezett Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Pluszban (EFOP PUSZ) tett vállalásainak megfelelően „a tanári hivatás vonzerejének növelésén” munkálkodott volna, összeállított egy olyan törvénytervezetet, amely majd minden pontjában ront a pedagógusok helyzetén. Nézzük meg, hogy miközben az ellenzéket okolja az uniós pénzek elakadásáért, milyen intézkedésekkel kívánja visszaszerezni a kormány az Európai Bizottság bizalmát, hogy megkapja az oktatás béremelésének fedezetét!

Az EFOP PLUSZ pályázat anyagából világosan kiderül, hogy bár a belpolitikai kommunikációban folyamatosan értetlenséget színlel, a kormány már tavaly nyárra pontosan diagnosztizálta a hazai oktatási rendszer összes sebét. A pályázatban, amellyel az uniós csapok megnyitásának sürgető szükségességét igyekszik igazolni, kerek perec megfogalmazza, hogy:

• - „Az egy tanulóra jutó kiadásokat tekintve Magyarország az OECD-átlag alatt van.”
• - „A pedagógus-ellátottság tekintetében az egyenetlen területi megoszlás (amely a hátrányosabb régiókat, ennek következtében a hátrányos helyzetű tanulókat súlyosabban érintik), a korfa, valamint a hiányterületek elemzése alapján látható, hogy strukturális kihívásokkal áll szemben a köznevelés.”
• - „A magyar pedagógusok relatív kereseti helyzete az alap és középfokú oktatási területen számottevően elmarad az európai átlagtól, ahogyan arra mind a 2019. évi, mind a 2020. évi országjelentés is rámutat.”
• - „Idősödik a pedagógusállomány: 2019-ben a tanárok 45 százaléka 50 éves vagy annál idősebb volt.”
• - „Az elmaradó pedagógus utánpótlás egyik oka a versenyképes fizetés hiánya: a tanárok kezdő fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Az elmúlt években megvalósított béremelések ellenére Magyarország egyike annak a négy országnak, ahol jelenleg a legalacsonyabb a jogszabály szerint meghatározott pedagógusbér és a tényleges átlagbér is.”
• - „Magyarország a pedagógusbérek életkor szerinti növekedését tekintve azon országok közé tartozik, ahol a teljes százalékos növekedés viszonylag magas, de a növekedés kevésbé releváns a tanári pálya elején és általában jelentős szolgálati időre van szükség a legmagasabb fizetési tartomány eléréséhez (42 év szolgálati idővel átlagosan 84 százalékos béremelkedés érhető el). Ez azt eredményezi, hogy a tanárok gyakran csak rövid ideig kapják meg a lehetséges legmagasabb fizetést, és nem is minden tanárnak sikerül egyáltalán ezt elérnie.”

Tehát mindent, amire a szakszervezetek és a civilek kétségbeesetten próbálják felhívni a döntéshozók figyelmét egy éve, és amely problémák létezését a magyar nyilvánosságban a kormány tagadta: nos, ezeket már rég belefogalmazta a pályázati anyagba, amellyel Brüsszelhez folyamodott.

Az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásához illeszkedő „új köznevelési stratégia 2021-2030” helyzetértékelése a köznevelés előtt álló legfontosabb kihívások között említi, hogy „a pedagógusok és egyéb segítő személyzet felkészültségének és megbecsültségének további erősítése szükséges a szakember-ellátottság hosszútávú biztosítása érdekében”. Mára egyértelmű, hogy a kormányzat most a március 31-i hatállyal beígért, majd július végére halasztott bérrendezést a státusztörvény elfogadásához akarja kötni, amely, bár így próbálják beállítani, egyáltalán nem szerepelt az Európai Bizottság által állított feltételek között. A törvénytervezet Rétvári Bence államtitkár szerint a tanári hivatás presztízsét lenne hivatott tükrözni. Ennek fényében igencsak meglepő, hogy az Európai Bizottságot a kormány egy olyan státusztörvény bevezetésével kívánja meggyőzni, amely

• - újra törvénybe emelné a fegyelmi eljárásokat a pedagógusokkal szemben;
• - a próbaidőt 3-4 hónap helyett 6 hónapban maximálná;
• - 8-ról 2 hónapra csökkentené a felmentési időt, amellyel a nyugdíjba vonulókat 3 havi illetménytől fosztaná meg;
• - röghöz köthetne, a lemondási időt 2-ről 6 hónapra növelve (így ha például egy pedagógus házastársa az ország másik felében kap munkát, a törvény szerint csak fél év múlva követhetné);
• - a tankerület ezentúl a munkaszerződésébe foglalttól eltérő iskolába vagy óvodába is küldhetné a pedagógust;
• - az eddig heti 32 órában maximált  munkaidőt heti 40 vagy akár 48 órára is feltornázhatóvá tenné (az EU-s átlag 20 óra);
• - a továbbképzési kötelezettség korhatárát az eddig 55 évről 60-ra emelné;
• újabb diploma megszerzésére is kötelezhetővé tenné a tanárokat;
• - a napi munkaidő maximumát 8-ról 12 órára emelné;
• - a heti munkaidőt 40 helyett 48 órában maximálná;
• - a helyettesítések száma a korábbi heti 6 helyett akár heti 28 is lehetne;
• - elrendelhetővé tenné a vasárnapi munkavégzést;
• - a tanár ezután nemcsak továbbképzésre vagy ügyeletre, de bármilyen, az intézmény működési körébe eső feladatra, például szertárrendezésre vagy pakolásra is berendelhető lenne a szabadságáról;
• - míg azonos kategóriában most nincs nagy különbség a fizetések között, addig a törvény bevezetése után 2,5-szeres differencia is lehetne;
• - tartós helyettesítés esetén 50 százalékkal kevesebb pénz járna a tanárnak, mint eddig;
• a rendkívüli felmentés határidejét a tudomásszerzéstől számított 15. napról egészen a tanév végéig kinyújtaná;
• - a nevelőtestülettől elvennék a pedagógiai programról, az éves munkarendről és az SZMSZ-ről való döntés jogát, csupán a házirend kialakításába lenne beleszólásuk;
• - lényegében megszüntetné a kötetlen munkaidőt azáltal, hogy az intézményvezető a „szabad felhasználású időben” is előírhatná az intézményben történő munkavégzést;
• - leengedné a határozatlan időre kinevezett pedagógusok minimális arányát a tantestületben (több lenne az óraadó, akiket viszont nem lehet beosztani ügyeletre, kirándulásra, múzeumlátogatásra stb.);
• - az óraadóknak is szavazati jogot adna (tehát anélkül szavazhatnak meg plusz programokat, hogy vállalniuk kellene az ezzel járó terheket);
• - egy órával meghosszabbítaná a délutáni felügyeletet;
• - a jubileumi jutalomba ezután csak az aktuális munkakörben eltöltött idő számítana bele (az édesanyák így akár 10 évet is elveszíthetnének);
• - az üres állások betöltésére ezután nem kellene pályázatot kiírni;
• - gyengítené a szakszervezetek érdekérvényesítő erejét (ha nem lép be minimum a pedagógustársadalom 10 százaléka, ezentúl sem országos, sem fenntartói szinten nem kellene egyeztetni velük);
• - sztrájk esetén át lehet csoportosítani, meg lehet szüntetni vagy át lehet vezényelni másik iskolába az osztályt vagy csoportot (tehát méltatlan, oktató munkára alkalmatlan helyre is bezsúfolhatók büntetésképp a gyerekek, így szülő, gyerek, kolléga a sztrájkoló ellen fordítható);
• - sztrájknap vagy rendkívüli tanítási szünet pótlására a miniszter akár július 15-ig meghosszabbíthatja a tanévet és az ezekre a napokra eddig járó 200 százalékos munkabér helyett ezután nem járna többé túlmunkadíj;
• - egy hónappal meghosszabbítható lenne a tanév;
• - aki nem akar az átalakult jogviszony szerint dolgozni és a hatályba lépéstől számított 5 napon belül felmentését kéri, csak egy hónapnyi végkielégítést kapna (akkor is, ha 20 éve közalkalmazott és az eddigi rend szerint 8 havi járna neki);
• - a pedagógusok magatartását saját technikai eszközeiken is ellenőrizhetik, a privát laptop, telefon is átvizsgálható lenne;
• - képlékeny határok között korlátoznák a pedagógusok szólásszabadságát, még munkaidőn kívül sem lenne szabad negatívan nyilatkozniuk a közoktatásról, nehogy „a köznevelésbe vetett közbizalom” gyengüljön.

A kormány nemcsak a köznevelésbe vetett közbizalom fogalmát rángatja bele a tanárok szólásszabadságát veszélyeztető érvelésébe, de nem átallja azt állítani, hogy ezt a törvényt „a köznevelésben foglalkoztatottak társadalmi megbecsültségét kifejezendő – a köznevelésben foglalkoztatottak jogviszonyának újraszabályozása, tevékenységük anyagi és erkölcsi elismerése, valamint a munkavégzés és a családi élet összeegyeztethetőségének elősegítése érdekében” alkotja. Holott a jelenleg érvényben lévő szabályozás – amely szintén korlátok között tartja a pedagógusok szólásszabadságát – sokkal világosabb helyzetet biztosít...

ITT OLVASHATÓ