Szerző: RADÓ NÓRA
2023.04.07.
Diétás őrületek jönnek-mennek a ketogéntől a káposztalevesen át a paleóig, de a böjt, vagyis az étel- vagy italmegvonással, esetleg az önmegtartóztatás más formáival járó étkezési rend az egyetlen, ami valamilyen formában, spirituális tartalommal vagy anélkül, évezredek óta kíséri az embert, sőt egyre népszerűbb. A Nemzetközi Élelmiszerinformációs Tanács (International Food Information Council) tavalyi reprezentatív felmérése szerint az amerikaiak 10 százaléka gyakorolja az időszakos böjtöt (intermittent fasting); a legnépszerűbb diéta a feldolgozott ételektől való eltávolodást hirdető „tiszta táplálkozás” (clean eating) 13 százalékkal, míg a megkérdezettek mindössze 2 százaléka követi a vegán táplálkozási előírásokat vagy él tisztítókúrákkal. Az időszakos böjt a kutatók körében is egyre népszerűbb: míg 2000-ben mindössze 5 tanulmány született a témában, 2020-ra ez a szám 173-ra nőtt, és a táplálkozástudománytól kezdve a sejtbiológián át a neurológiáig egyre több, elsősorban élettannal foglalkozó tudományterületet foglal magába.
A böjt tehát, ami a nagy világvallások szinte mindegyikének szerves részeként elsősorban vallási és spirituális tartalmat hordozott, mára sokszor inkább az egészséges élettel kapcsolatos asszociációkat indít el, pedig Jézus 40 napos böjtje során valószínűleg nem számított rá, hogy az étel- és italmegvonás egyszer majd a fürdőruhaszezon előkészületének fogyássegítő kelléke lesz.
Épp emiatt nehéz pontosan megállapítani, pontosan hol a helye, van-e helye egyáltalán a böjtnek modern világunkban, ha az ember nem gyakorló római katolikus, református, görög katolikus keresztény, zsidó vagy muszlim vallású. „A 21. század elejére eléggé összekuszálódtak a szálak, a mai táplálkozáskultúrában minden és annak ellentéte is igaz; a böjttel is ez a helyzet, ennek jelentéstartalma még az egyes generációkon belül is változik” – mondja Báti Anikó, az ELTE Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki a néprajzon belül évek óta táplálkozáskultúra-kutatással foglalkozik. Őt és Felek Mihály dietetikust, a hiteles egészségügyi kommunikációt zászlajára tűző Alimento blog szerzőjét kérdeztük arról, hogyan került át a böjt vallási kontextusból a modern diéták közé, és ha már ott van, tényleg hozzájárulhat-e az egészséges élethez...
A böjt tehát, ami a nagy világvallások szinte mindegyikének szerves részeként elsősorban vallási és spirituális tartalmat hordozott, mára sokszor inkább az egészséges élettel kapcsolatos asszociációkat indít el, pedig Jézus 40 napos böjtje során valószínűleg nem számított rá, hogy az étel- és italmegvonás egyszer majd a fürdőruhaszezon előkészületének fogyássegítő kelléke lesz.
Épp emiatt nehéz pontosan megállapítani, pontosan hol a helye, van-e helye egyáltalán a böjtnek modern világunkban, ha az ember nem gyakorló római katolikus, református, görög katolikus keresztény, zsidó vagy muszlim vallású. „A 21. század elejére eléggé összekuszálódtak a szálak, a mai táplálkozáskultúrában minden és annak ellentéte is igaz; a böjttel is ez a helyzet, ennek jelentéstartalma még az egyes generációkon belül is változik” – mondja Báti Anikó, az ELTE Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki a néprajzon belül évek óta táplálkozáskultúra-kutatással foglalkozik. Őt és Felek Mihály dietetikust, a hiteles egészségügyi kommunikációt zászlajára tűző Alimento blog szerzőjét kérdeztük arról, hogyan került át a böjt vallási kontextusból a modern diéták közé, és ha már ott van, tényleg hozzájárulhat-e az egészséges élethez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.