Szerző: PuPu
2023.04.25.
A rendszerváltás hajnalán optimizmusom ugyan nem volt parttalan, de a társadalomé az volt.
Szembefordulni az illúziók népével ugyan ki akart volna?
Eleinte bíztam benne, hogy ez csak az emberi haszonlesés korlátozott hatású akciója lesz, de amikor észlelni kellett, hogy amit a társadalom verejtékes munkával felhalmozott, azt pitykékért szórják pelyvaként a szélbe idióta múzeumigazgatók, a történelemből semmit sem tanuló történelemtanárok, a szürkegazdaság állami pozícióban vitézkedő kocsmárosai, akkor azért kicsit elkeseredtem, de még mindig reménykedtem.
Azt hittem, hogy majd kialakul egy modern kapitalizmus, szekuláris jogállammal, a civil szféra megerősödésével, a szociális kérdések emberbarát kezelésével, racionális, el nem kötelezett külpolitikával és az egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró állampolgárok jólétére, esélyegyenlőségére és magas életminőségére koncentráló belpolitikával.
Aztán felemeltem az egyik lábam és befogtam az orrom, gondoltam féllábon és levegővétel nélkül is kibírom azt a rövid időt, mely az átmenethez szükséges, hiszen minden feltétel parádésan adott volt.
Mielőtt megfulladtam és hanyatt estem volna, alapállásba helyezkedtem, és azt gondoltam: na jó, hát visszalépünk, mondjuk a Horthy-korszakig.
Nem lesz jó, de remélhetőleg megússzuk a fehérterrort, a botbüntetést se vezetik be újra.
Remélhetőleg megmartad az általános és titkos választójog, nem lesz vagyoni/nemi/iskolázottsági cenzus és a Népszava újságírói sem fognak úszóleckét venni a Dunában, mint szegény Somogyi és Bacsó hajdan.
Hát Istenem, végtére is félfeudális körülmények között is lehet élni, még ha jól élni csak keveseknek is, de hát az élet maga is kincs, becsüljük meg a páratlan lehetőséget és vágjuk súlyba a pofánkat.
Mára ez is ábránd maradt, az ország a gyűlölködés országa lett, lakóit a hatalom gondosan egymás ellen fordította, a közéletet szektaháborúvá silányította.
A társadalom meg lépett még egyet-kettőt hátra, a szervezett bűnözés hűbéri jellegűvé kalapálta át a társadalmat, a közösségeket szétporlasztotta.
A sok szerencsétlen apatikusan várja, hogy mi történik vele és leszármazottaival.
Kis egyéni ügyeskedésekkel, nagy kussolásokkal és sompolygó seggnyalásokkal próbál kivételezettje lenni korának, mely éppen a rabszolgatartó társadalomba lehel új életet.
Mai uraink minden társadalmi osztálytól és említésre érdemes rétegtől elvették jogait.
A munkásosztályt szétverték, ma az ipari munkásság két lehetőség közül választhat: vagy megy a multihoz szalagmunkásnak, vagy beáll valamelyik honi manufaktúrába adócsaló-asszisztensnek, de joga sehol sincs.
A multi megengedheti magának, hogy megakadályozza a szakszervezetek működését, a magánszférában fel se merül szervezkedésre a lehetőség, az állam rabszolgái meg képtelenek a hatékony érdekérvényesítésre, hála a szakszervezeti mozgalom megosztottságának.
És a tagság szektahűségének, a liberális doktrinereknek és azoknak, akik szerint a munkavállalók jogaiért vívott harcon a munkaadókkal folytatott végeérhetetlen és terméktelen egyeztetéseket kell érteni.
A sok okos magyar paraszt meg kivívta magának a jogot a zsellérséghez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.