Szerző: KVÁRI SINKÓ ZOLTÁN
1992.11.05.
A diktátorok kezdetben szeretik kiskorú nemzetüket, aztán türelmetlenkedni kezdenek, amiért semmi sem halad úgy ahogyan ők akarnák. Idővel felháborodnak nemzetük tehetetlenségén és fegyelmezetlenségén. Végül meggyűlölik nemzetüket és megkínozzák. Ilyenkor a kiskorú nemzet üvölt és az égre tekint:
– Miért mérted ránk e csapást?!
Mert a kiskorú nemzetnek rossz a memóriája, elfelejtette, hogy ő emelte pajzsra vezérét.
A kiskorú nemzet memóriája úgy működik, hogy két dologra emlékezik saját történelméből. Az egyik, hogy mindig dicsőségesen küzdött, diadalt diadalra halmozva, a másik, hogy ő mindig szerencsétlen volt, hiába akarta a szépet és a jót, a sors, az az átkozott, nem engedte.
A kiskorú nemzet bámulja és irigyli a nagykorú nemzetet, de nem hajlandó tőle tanulni. Azt mondja: – Ja, ja, te azért vagy gazdag és boldog, mert az én véremet szívtad, kihasználtál és kizsákmányoltál engem. Add meg az adósságodat! És nem érti, hogy a nagykorú nemzet ezt nem érti.
A kiskorú nemzet sok mindent nem ért. Nem érti, hogy miért fordult el tőle az Isten, amikor ő annyit imádkozott hozzá. De azt sem érti, hogy minek annyit dolgozni. Nem tudja a jámbor, hogy minek annyit dolgozni, amikor az kényelmetlen, meg fárasztó is. A kiskorú nemzet azt mondja:
– Minek lyukat csinálni a levegőbe?
Meg olyanokat is mond:
– Ugyan, minek azt?
Meg olyanokat:
– Mit csináljunk? Ez van.
A kiskorú nemzet, ha valamit véletlenül létrehozott, akkor rettenetesen nagy lármába kezd és mindenkinek mutogatja: - Nézzétek milyen tehetséges, milyen szorgalmas, milyen értelmes vagyok. Igen, mi vagyunk a világon a legértékesebbek, a többi kutyagumi.
A kiskorú nemzet úgy képzeli el, hogy a Nap, mivel az ő országhatárán belül süt, akkor az övé. A vizek, melyek a szomszédból folynak át hozzá, az is az övé, minden cseppjéig. Övé a szél, amely átsuhan a határon, és az ő szellője, még akkor is, amikor a másik országban lengedez. A kiskorú nemzet úgy tudja, hogy Ádám és Éva az ő nemzetének tagja volt és az Úr kiskorúnemzetül szólította meg az első emberpárt. A kiskorú nemzet történelme ezzel a bizonyossággal kezdődik és így is ér véget.
A kiskorú nemzet hazafisága abból áll, hogy gyűlöli az idegeneket. Titokban – anélkül, hogy ezt tudná – irigyli, fél tőlük és alacsonyabbrendűségi érzésekkel küszködik a más nemzettel szemben. Éppen ezért agresszív. Minden alkalmat kihasznál, ha nálánál gyengébbre bukkan, hogy azon megmutassa az erejét. Ha erősebbel találkozik akkor gyönyörűen meghunyászkodik és behódol neki.
A kiskorú nemzet, amikor összeméri magát a nagykorú nemzetekkel, egyik pillanatban nagyon kicsinek, a másikban nagyon nagynak érzi magát. Ez okozza a kiskorú nemzet tudathasadását.
Hasadott tudattal semmire sem lehet menni előre, de hátra annál inkább. így a kiskorú nemzet nem felépít, hanem leépít, nem dolgozik, hanem harcol, nem gondolkodik, hanem üvöltözik.
Végül sírva fakad.
Birodalmakat is lakhatnak kiskorú nemzetek, akik, amikor a birodalom összeomlik, egymás torkának esnek és újabb hősi regéket gyártanak a maguk dicsőségéről.
Veszprémi Napló 1992.11.05. / Arcanum Digitális Tudománytár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.