KAMERÁBA BESZÉLŐ ROMÁK SZEMBESÍTENEK MINKET A RASSZIZMUSUNKKAL

TELEX
Szerző: RÁCZ VIKTÓRIA
2023.04.06.

Nehéz lenne polarizáltabb témát találni egy magyar filmhez, mint a „romakérdés” – talán még a gender tud hasonló indulatokat kiváltani, de míg ez utóbbi relatíve friss ügynek számít, a magyarországi cigányok helyzetének problémája hosszú múltra tekint vissza. Ennek ellenére a tévében és a filmekben meglehetősen ritkán találkozunk romákkal, és akkor is leginkább sztereotip mellékszerepekben. A Háromezer számozott darab páros lábbal ugrik bele ebbe a reprezentációs vákuumba, romakérdés helyett romakérdések tömkelegét szórva ránk, olyan diskurzus generálásának nyílt szándékával, amire nagyon szükségünk lenne társadalmi szinten, de nem biztos, hogy fel vagyunk készülve rá.

Kilenc évvel ezelőtt mutatták be Császi Ádám Viharsarok című első nagyjátékfilmjét, amelynek meleg kamasz főszereplői szintén egy magyar filmművészetben alulreprezentált kisebbségbe tartoznak. Következő filmjének alapjai ugyanebben az évben születtek, amikor megrendezte a Horváth Kristóf „Színész Bob” által alapított Tudás Hatalom társulat videóklipjét, amelyben roma fiatalok rappelve hívják fel a figyelmet a korai iskolaelhagyás problémájára. A tehetséggondozó műhely tagjai Farkas Franciska, Pápai Rómeó, Pászik Cristopher, Oláh Edmond és Varga Norbert is, akik Horváth Kristóffal közösen, saját élményeikből és nézőpontjukból táplálkozva írták meg és állították színpadra a Cigány magyar című előadást 2018-ban – szintén Császi rendezésében.

A Cigány magyart 2020-ban a berlini Deutsches Theaterbe is meghívták, ez pedig inspirációként szolgált a darabból adaptált, az eredeti szereplőgárdát megtartó filmváltozathoz, amelynek forgatókönyvét Császi együtt jegyzi Lengyel Balázzsal, a Lajkó – Cigány az űrben rendezőjével. A Háromezer számozott darab az eredeti előadás filozofikus, provokatív és szürreális elemeit vegyíti egy német színházifesztivál-fellépésre készülő roma társulat történetével. Horváth Kristóf alakítja a filmbeli darab rendezőjét, aki az emberi nyomort saját művészi felemelkedésére használó, önhitt alkotó paródiájaként és elrettentő példájaként, az autentikus ábrázolásmódra hivatkozva egy valódi cigány házat szállíttat el a magyar szegénysorról a berlini színház színpadára, háromezer darabban. A szociálisan érzékeny művész képében tetszelgő, a társulat tagjainak tragédiáját kizsákmányoló rendezőről fokozatosan kiderül, hogy ugyanolyan elnyomóan viselkedik a romákkal szemben, mint az általa kritizált többségi társadalom, és nem kevésbé káros sztereotípiák szerint gondolkodik...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN