Szerző: KENDE ÁGNES
2023.04.11.
„Amikor egy vegyészmérnök apával és egy olyan anyával, aki bár tanár szeretett volna lenni, az 50-es években ez nem jött össze neki, kiderült, hogy tanárnak készülök, közölték velem viccesen, hogy én vagyok a család szégyene, de igazi probléma azért nem lett belőle” – mondja tanárrá válásának kezdeteiről a most 64 éves Szombatiné Fülöp Ildikó, aki a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán diplomázott 1981-ben.
Hogy miért éppen az orosz? „Akkor nem igazán volt másra lehetőség, az angol, német vagy más nyelvszakokra kellett valami háttér, pártfunkci család vagy Mercedes-kulcs, de oda nagyon kevés embert vettek fel”.
Amikor elvégezte a főiskolát, visszatért Győrbe (egyébként ott is érettségizett a Révai Miklós Gimnáziumban), és 12 évig egy általános iskolában tanított magyart és oroszt, de volt könyvtáros és osztályfőnök is. Csakhogy a rendszerváltás után a legtöbb orosztanár feleslegessé vált, így 1991-ben a Veszprémi Egyetemen (ma Pannon Egyetem) lediplomázott németből. A győri Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikumban 28 évet tanított, majd a 2020-ban Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnáziummá alakult iskolából 2021-ben ment nyugdíjba. Kezdetben magyart és németet, az utolsó 10 évben pedig már csak németet tanított a szakiskolai, a szakközepes, a gimis és a két tannyelvű szakközép osztályaiban. „Más módszerek kellettek a különböző iskolatípusokhoz, de a szakmunkás gyerekek voltak a leghálásabbak mind közül. Én nem vártam hálát tőlük, de tüneményesek a mai napig – mondja Szombatiné, aki végül 40 év tanítás után ment nyugdíjba. – 40 év ebben a szakmában szerintem untig elég”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.