Szerző: KRÁNICZ BENCE
2023.04.07.
Ahogy idefelé jöttem, több helyen is láttam a Mellékhatás című sorozat plakátját, azzal a szlogennel, hogy „egy új életre rámehet mindenki másé”. Ez szépen összecseng a Hat hét történetével. Könnyebb ma filmet készíteni a gyerekvállalás nehézségeiről, mint évekkel ezelőtt?
Szerintem igen, mert a közbeszéd része lett a téma. Egyre többet beszélünk az endometriózisról, a meddőségről, az örökbefogadásról – még mindig nem eleget, de már nem övezi annyi tabu és szégyen ezeket a kérdéseket, mint korábban.
Ahogy alkotótársával, Vincze Mátéval kutatni kezdték ezt a témát, bizalmatlanságot tapasztaltak az érintettek részéről amiatt, mert a magánügyeikről kérdezik őket, vagy könnyen megnyíltak önöknek?
Alapvetően mindig nagyon nehéz érintettekkel beszélni. Lépésről lépésre, óvatosan kell haladni velük, és kialakítani a bizalmi légkört. Egy idő után viszont elmesélték a történeteiket, és viszonylag könnyen megnyíltak. Elég régóta kutatjuk ezt a témakört, és úgy látom, folyamatosan oldódnak fel az emberek. Nyolc éve még nehezebb volt erről faggatni őket, ma könnyebb. Ennyi idő alatt is érezhető lett a nyitás.
A Hat hét egy dokumentumfilm tervéből indult ki. Milyen módszerrel térképezték fel a nyílt örökbe adás folyamatát?
Ez Máté témája volt, nekem csak csatlakoznom kellett hozzá. Már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kutatni kezdett, kapcsolatokat alakított ki a gyermekvédelmi rendszeren belül, lettek segítői. Így jutottunk el a Hat hét témájáig – a cím arra az örökbe adást követő időszakra vonatkozik, ami alatt az örökbe adó és az örökbe fogadók is meggondolhatják magukat –, ezután kerültek a képbe civil szervezetek. Máté tartotta a kapcsolatot mindenkivel. Ő a kellemetlen helyzetekben, nehéz beszélgetésekben is helyt áll...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.